A szoptatás, az együtt alvás és a kendőben hordozás a baba és pici gyermekkor szerintem kihagyásra nem érdemes része. Egyértelmű, hogy ezek a dolgok a kisbaba hasznára válnak, de ugyanúgy az anya számára is fontosak. Olyan élményeket adnak, melyek később pótolhatatlanok, és ha nincsenek, úgy gondolom, megakadályozza hiányuk az anyaság teljes értékű megélését. Mint minden jó kapcsolat az életben, ez is nyer-nyer alapú viszony. Véleményem szerint ugyanis csak azok a viszonyok jók és fenntartandók, melyek mindkét félnek előnyösek. Ha az egyik fél hátrányt szenved, ott mindenképpen változtatni kell, még akkor is, ha én vagyok a nem szenvedő fél, ugyanis ha a másik nem érzi jól magát, akkor az a viszony nekem sem jó valójában.
Olyan kapcsolat kialakulását segíti elő e nyer-nyer típusú rendszer anya gyerek között, mely a kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapul.
Emellé járul még a gyerekre a felelősség kihelyezése, hogy nem próbáljuk mindentől megvédeni, és nem vagyunk folyton a sarkában. Ez utóbbi magatartás egy látássérültnek amúgy is kivitelezhetetlen, kivéve, ha állandóan látó segítségre szorítkozik az anyuka vagy/és az apuka persze.
Nagyon fontos még a gyermek tisztelete, partnerként kezelése, nem lekezelése azért, mert gyermek. Mi fogyatékosok sem tartjuk méltányosnak, ha leértékelnek bennünket fogyatékos voltunk miatt. Akkor egy gyereket miért lenne méltányos leértékelni gyerek mivolta miatt?
Mit adott nekünk a hordozókendő és a szoptatás?
Nekem munkalehetőséget, így anyagi jobblétet, gyerekemnek kiváló szocializációs lehetőséget, hogy kisgyermekként, sőt babaként úgy tapasztalja meg a világot, ahogy van. Megismerjen egy munkahelyet, elsajátítsa az ottani léthez szükséges szabályokat.
- Megtanulta, hogy dolgozni fontos dolog, és ha valaki dolgozik, azt nem illik zavarni. Ő maga is megtanulta magát elfoglalni az idő alatt, amíg én dolgozom/dolgoztam, pedig tanítva sosem lett erre.
- Eljutottam Portugáliába egy EVS programra, melyre mindig is vágytam.
- Kisfiam mellett itthon is tudok hatékonyan dolgozni, ellentétben sok más ismerősömmel.
- Sikerült leadnom feles kilóimat, és visszanyernem vonzó lányos alakomat.
- A kendőzés révén megismerkedtem nagyszerű emberekkel, akik szintén kendőben hordják babáikat, és barátságok alakultak velük.
- Hordozókendő oktató lettem a Beli-buba Babahordozó Iskola tanfolyamvezetőjeként. Más anyukákat tanítok hordozni - látókat leginkább fogyatékosként. Ez szerintem nem csekély szemléletformáló szereppel bír úgy gondolom.

- Nem szorulunk senki segítségére babagondozás terén.
- És utoljára, de nem utolsó sorban van egy kiegyensúlyozott, vidám kisfiunk, akivel öröm együtt lenni.
Hogy a hordozás és szoptatás miért jó a babának, azt nem ecsetelném, hiszen minden baba kézben szeretne lenni, és a kendőben ezt meg is kapja folyamatosan. És ha már vakokról van szó, azt olvastam, hogy vak kisbabák esetében, akiket hordoztak, nem figyeltek meg kényszermozgásokat, mert szülője mozgása által felesleges energiáit le tudja vezetni a baba, továbbá érezve anyja mozgását, megtanulja a természetes mozgásformákat automatikusan.

Íme a rengeteg előny, de gondolom, felmerül a kedves olvasóban, hogy ez mind szép, de meddig?
A youtube-on ugyanis lehet látni 7 éves szopó gyereket is, sőt 12-t is találni, ez pedig már nem egészséges talán. Igen, tényleg nem az, de a gyerek nem fog addig szopni, és nem is a családi ágyból fog átköltözni hitvese ágyába.
Mindezt már tapasztalatból mondhatom, írhatom. Augusztusban már nagyon elkezdett foglalkoztatni az elválasztódás kérdése. Barátnőim nyugtatgattak, majd ez is eljön, bár mindannyiuknak valami eseményhez kötődött az elválasztódás: nyári nyaralás egy hétig egy bérelt apartmanban, teherbeesés egy másik babával, új házba költözés stb. Én meg azt mondogattam magamban, hogy mi most biztos nem nyaralunk egy ideig, most költöztünk, úgyhogy kisfiam szopizva fog érettségizni is biztosan. Próbáltam korlátozni a szoptatást, de nem túl nagy sikerrel, mert mindig megtalálta azt a lehetőséget, mikor inkább adok neki, csakkhogy ne visítson, és akkor rá is vetette magát a lehetőségre. Különösen telefonálás közben szeretett befeküdni az ölembe, és felhúzta a pólómat, de hivatalban is megcsinálta ezt, sőt munkahelyi megbeszélésen is szerette ezt játszani. Már teljesen elkeseredtem, hogy mi lesz így, mikor kisfiam egyik este azzal állt elő, hogy a dolgozónak kikiáltott szobánkat, azaz a másikat, mint amelyikben aludt a család, összesen két szoba van ugyanis, a saját szobájának kezdte hívni. A hálószobát pedig anya és apa szobájának. Pár nap után ki is jelentette, hogy a dolgozóban lévő ágy az övé, és ő ott akar aludni éjszakára. Ott is feküdt le aznap este, de elalváshoz nem kért cicit, csak mesét, azt is apától, bár eddig is ő mesélt neki általában.
Érdekesség, hogy mikor kínáltam cicivel, mivel még annyi tejem termelődött, hogy be is gyulladt a mellem a pangástól, és borogatnom kellett, nem volt már hajlandó szopni, csak nevetett az egészen. Pedig nekem jól esett volna, ha fájó és feszülő mellemen könnyít egy kicsit. A tej termelődését még két hét múlva is éreztem, és megkérdeztem egy LLL tanácsadót, aki azt mondta, hogy az anyatej a szoptatás befejezése után még átlag 40 napig termelődik, de ő látott még egy év múlva is pár cseppet termelő anyukát hosszú szoptatás után.
Viszont mikor vendégségben aludtunk, és egy ágyban ágyaztak nekünk, kisfiam kérte a cicit elalváshoz, pedig előtte már több mint egy hónapja egyszer sem fordult elő ilyesmi, sőt mint mondtam, elutasította a kínálásomat.
Nála is megvolt tehát az a kapcsolat, ami barátnőméknél, csupán nála a cicizés az együttalváshoz kapcsolódott. Azóta is van, hogy éjjelente átjön a mi ágyunkba Sándor fiunk, de szopni nem kér soha.
Az is érdekes, hogy a gyerekek különköltözése nem tipikus ebben a korban, általában csak 6-8 évesen szoktak kikívánkózni a szülői ágyból. Az eltérések viszont kétségtelenül nagyok, mert jómagam 12 éves koromig anyukámékkal aludtam.
Kisfiam szopttatással való felhagyásáról anyukámnak más az álláspontja: szerinte mindez azért következett be, mert újra kisbabám lesz. E teória szerintem viszont nem állja meg a helyét, mert a két esemény között három hét is eltelt legalább. Szerintem ez pont fordítva volt: azért volt peteérésem, mert abbahagytam a szoptatást. Ciklusom ugyan már több, mint két éve visszatért akkor, de ez nem feltétlenül jár peteéréssel, és a magas prolaktin szint sem kedvez a megtermékenyülésnek.