A következő írásom kissé eltér a megszokottaktól. Így az évvégi számvetést végezve szeretném értékelni 11 hónapja született és azóta kisebb megszakításokkal íródó szakmai blogomat és a 2009-es év számomra legfontosabb szakmai történéseit.

Blogomat 2009. január 25-én indítottam el, teljes bizonytalansággal abban, hogy meddig is fog működni és miről fog szólni. Aztán az élet hozta a témákat, vagy, ha maguktól nem jöttek szembe, kicsit keresgettem őket. Volt, hogy egyetlen bejegyzésre futotta erőmből egész hónapban - ez elsősorban a nyári pihenés és uborkaszezon következménye -, máskor viszont egyetlen hónap alatt 9 írásom is napvilágot látott. A jelenlegivel együtt 2009-ben összesen 45 bejegyzést publikáltam itt. Témám, mint ahogy azt elhatároztam, elsősorban a látássérült emberek életével kapcsolatos kérdések voltak, de gyakran kitekintettem szélesebb nézőpontok felé is. Írtam a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete (VGYKE), mint munkahelyem rendezvényeiről, programjairól, eredményeiről, emellett beszámoltam érdekes szakmai rendezvényekről, de elmélkedtem az élet, a világ és a társadalom fogyatékossággal kapcsolatos problémáiról is. Legkedvesebb bejegyzéseim azonban mégis azok, amelyek valamilyen nagyon emlékezetes élményhez kötődnek, így elsősorban a brüsszeli útinaplóm, a tapintható metrótérképekről szóló fejtegetésem és az Élőben kapcsoljuk programról szóló beszámolóm.

A blogolás mára egyik legkedvesebb hétvégi időtöltésem lett, gyakran egy-két egész napom is rámegy egy-egy cikk megszületésére, mert azokhoz gyakran szakirodalmat kutatok és olvasok, jegyzetelek, de leginkább csak figyelek jártomban-keltemben.

A blogolás új ismeretségeket is hozott, így talált meg pl. egy kedves villamosmérnök, aki vakok számára fejleszt egy multifunkciós beszélő eszközt, erről 2010-ben biztos fogok is írni. Ugyancsak megtalálnak egy-egy cikk kapcsán régi ismerősök, érveimet erősítik vagy cáfolják, jókat levelezünk, vitatkozunk.

Sok szakmai eredményt értem el 2009-ben, amik őszinte büszkeséggel töltenek el, ezek közül nem egy a blogomhoz is kapcsolódik valamilyen módon. Egyik legfontosabb, hogy a blogírás megkezdésével a Vakinfó stábjának tagja lettem, vagyis postjaim mellett megrendelt, fizetett cikkeket is közölhettem itt. Ugyancsak megkerestek a Közelkép Hírügynökségtől, akik kifejezetten a fogyatékos emberek életével kapcsolatosan jelentetnek meg tudósításokat, cikkeket, néha napján nekik is írok, náluk jelent meg az európai parlamenti választásokkal kapcsolatos cikkem kibővített változata is. Bejegyzéseimet elkezdte megjelentetni a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete is Szemezgető című folyóiratában, a "Vakot látók" című írásom pedig hamarosan nyomtatásban is megjelenik a Fehér Bot Alapítvány kiadványában az eredeti előadás anyagával együtt. Megkeresést kaptam továbbá a Médiaunió Alapítványtól is, mint fogyatékosságügyi szakértő, ahogy arról egy korábbi postban már beszámoltam, egy kedves ismerősöm tanácsára és az átszerkesztésben nyújtott segítsége révén pedig elkészült a "Fogyatékosság és társadalom" című írásom szerkesztett változata, ami várhatóan januárban jelenik meg a Népszabadság Fórum rovatában.

No, ennyi talán elég is volt a büszkélkedésből, bár biztos vannak dolgok, amiket kifelejtettem. Munkás, nehéz, de izgalmas évet zárok, 2010-ben pedig újabb nagy kihívások várnak rám. Ezúton köszönöm minden olvasómnak, hogy figyelemmel követték szárnypróbálgatásaimat, mint blogger és mint újságíróféleség, köszönöm a megjegyzéseket, hozzászólásokat, észrevételeket, ellenérveket, kritikákat, a jó beszélgetéseket!

Mindenkinek ezúton is sikerekben gazdag, békés és boldog 2010-es esztendőt kívánok!