Amióta megjöttünk a táborból, egy átlagos munkahéten és egy csodálatos szombaton vagyunk túl. Ez volt a múlt hét. A hétköznapok nem hoztak különleges dolgot, az egyhangú hőséget viszont nagyon nehéz volt elviselni. Soha sem tudtam igazán elviselni a meleget, panelban kifejezetten nehéz dolog ez, de ezt is sikerült éjszakai kereszthuzattal túlélni.
A szombat már csak azért is különlegesnek ígérkezett, mert ekkorra hirdettük meg a tábori találkozót, két héttel a tábor után. Pénteken megérkezett Ágota is, akivel még az interneten, majd a táborban, ahova elhívtuk hűséges vakvezető kutyájával együtt még jobban összebarátkoztunk. A tábori találkozónak a sashalmi adventista gyülekezet adott otthont. Reggel féltízre oda is értünk. már a szombatiskola is nagyon szépen sikerült, tartalmas hozzászólások voltak. A délelőtti istentisztelet pedig egészen kivételes volt, mivel isten igéje megint csak sokat mondó volt valamennyiünk számára. Valahogy nagyon jó volt az egész együttlét hangulata, légköre.

Délután kettőkor következett maga a tábori találkozó, amelynek lényege egy vetítés volt, amikor a tábor eseményeinek képi összefoglalóját láthattuk. Nekünk, akik nem látóként ülhettünk ott, ez sokat nem mondott, csak úgy, hogy volt valaki aki narrálta, hogy éppen milyen kép is látható. Jó volt visszaemlékezni ezek által a képek által is arra, hogy mi is volt a táborban. A tábori találkozó után következett délután háromkor a délutáni istentisztelet. Természetesen ez már rövidebb volt, mint a délelőtt, tekintettel az elég nagy melegre és a sűrű programra, amely egész nap figyelmet követelt tőlünk. összefoglalva: igen áldásos szombat volt ez, és bár többször voltam ebben a gyüliben, de most éreztem magam a legjobban eddig.
A vasárnap igen lazára sikerült, csak annyi történt, hogy Ágotát kikísértük a népligetbe, hogy a busszal haza tudjon menni. Délután még átmentünk apámékhoz, mivel két húgom is ott volt, hogy megfürödjön a medencében. Mi is csatlakoztunk hozzájuk, de kissé unalmasra sikerült az egész, úgyhogy túl sok értelme nem volt.

Hétfő reggel aztán megtörtént az, ami panelbeli életünk során még egyetlen egyszer sem: Ike-nak hasmenése volt, és sajnos a lakásban jött rá. Eddig is volt, hogy rájött a hasmars, de még mindig időben kitudtunk menni. most ez nem így sikerült, aztán takaríthatott is Vica. Bementem dolgozni, de sajnos a melóhelyen is bekövetkezett a baj, úgyhogy cirka egy órás munka után el is kellett jönnöm, mivel nem akartam további kockázatot vállalni, noha a nap folyamán már nem történt baj, de azért jobb volt így. mit mondjak: nem örültem, hogy megint egy szabad nap kútba esett, de ez van, ha menni kell, akkor menni kell. Keddre a kutya rendbejött, és isten nagy kegyelmének hála úgy tűnik, hogy egy kósza kis probléma volt. Hétfőn nem adtam néki enni, de kedden már kapott ismételten eledelt, és tegnap is. Most már tizenegyéves lesz az öreg fiú, és tudom, hogy minden nap, amit még egészségben tölt, hatalmas ajándék a Mindenhatótól. isten kezére bízom, hogy hogyan alakul a további sorsa, de egy biztos, kutya nélkül továbbra sem kívánok közlekedni, ameddig csak lehet.

A tegnapi esőnek kissé örültem, mert legalább mérsékelte a nagy meleget. Az iroda azonban nagyon nehezen akar lehülni, ezért néha nehéz koncentrálni a munkára. Csak bízni lehet abban, hogy ez az örjítő kánikula egyenlőre nem lesz a vendégünk.

Előre vetítve a következő hétvégét, ismét eseménydús lesz a szombat, mivel Veszprémbe megyünk szolgálni. Ezért kérjük valamennyien isten áldását és kegyelmét, hogy kísérjen minket ezen a napon is.