Kiszabadulva a liftből már a 6-os metróvonal Miedling állomásán voltunk. Itt folytattuk a vezetősáv tanulmányozását, ami a burkolatba volt beépítve, és a jó taktilis érzékelhetősége mellett még színben is kontrasztos volt. A metrószerelvények hangjában volt valami hasonló, mint itt nálunk a Combino villamosoknál vagy a FLIRT vonatoknál, valami magas frekvenciájú sípolás. Érdekes volt, hogy az ajtók zárására figyelmeztető hangjelzés a kocsikon kívül szólt, nem úgy, mint nálunk. A metróban itt is férfihang tájékoztat a megállókról, ami ugyan jó minőségű, de a járművek zaja miatt nem mindig hallható elég jól, vagy csak én nem értettem. A tájékoztatás viszont csak a megállóból való elinduláskor hangzik el, érkezéskor nem. Itt hallhatóan nem zavarja az utazó közönséget az átszállási kapcsolatok bemondása, és a metró nem csak a többi metróra vonatkozó átszállási lehetőségekről tájékoztat, hanem az adott megállónál elérhető buszokat és villamosokat is felsorolja.

Legnagyobb megdöbbenésemre a metrószerelvények nem voltak éppen újak és csillivillik, de nemis annyira régiek, mint nálunk és persze lényegesen jobb állapotban vannak. Az öt vonalon kétféle szerelvény jár, vannak régebbiek és újabbak, de mindegyik vonalon mindkét típus előfordul. Egyik vezetőnk elmondása szerint a régebbiek kb. 25-30 évesek. Az egyik változaton a hazai Intercity kocsikhoz hasonló megoldással kézzel lehet nyitni az ajtókat és csak az nyílik ki, ahol le vagy fölszáll valaki.

A 6-os metróvonal legnagyobb számával ellentétben az egyik, vagy talán a legrégebbi Bécsben. Eredetileg állítólag magasvasútnak épült, így most az a helyzet, hogy az útvonala néha a föld alatt, néha pedig három emelettel az autóút felett megy, ez pedig néha egy megállón belül is változik. 5-ös metró egyébként nincs is, de állítólag már tervezik vagy építik, és már a 8-as is tervbe van véve.

A bécsi metróról pl. itt lehet többet olvasni:
http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A9csi_metr%C3%B3

Egyébként itt is van színe az egyes metróvonalaknak, ami az utastájékoztató információs rendszerben nagy jelentőséget kap. A hagyományosnak mondható piros és zöld mellett van egy barna, egy narancssárga és egy lila vonal is. Az információs rendszerben az általános tudnivalók mindig kék színnel jelennek meg, illetve a jegykezelés eszközei is ilyen színűek. A fekete szín minden megállónál a kijáratot mutatja.

A 6-os metró egy másik állomásán kiszállva már sokkal jobban hasonlított a látvány a mi pesti metrómegállóinkra. Itt már a vezetősáv is másféle volt, de ez se volt rossz. Itt átszálltunk a 3-as vonalra, ami lényegesen mélyebben halad, így kipróbálhattuk az ottani liftet is, ezúttal sikerrel. A liftek kezelőpaneljei egyébként meglehetősen nagyok és vandálbiztosak, illetve nem látszik rajtuk, hogy bárki is megpróbálta volna megrongálni őket. A gombokon hatalmas, jól tapintható számokat, mellettük pedig Braille feliratokat is találtunk. Ez utóbbi egyébként nagyon meglepte osztrák vezetőnket, aki állítólag nem tudta, hogy van pontírásos felirat a felvonókban, ami viszont minket döbbentett meg. Később azt is megtudtuk, hogy szinte Bécs az egyetlen olyan nyugat-európai város, ahol minden felszín alatti metróállomáson van lift, ez pl. Londonra vagy Párizsra egyáltalán nem jellemző.

A 3-as metró állomásain kissé csodálkozva fedeztük fel, hogy a vezetősávot itt a mi 2-es metróvonalunk felújított állomásaihoz hasonlóan egyszerűen bemarták a burkolatba. Az osztrákoknak viszont még ez is jobban sikerült, az így elkészült vezetősávok a mieinknél keskenyebbek, de a bemarások szélesebbek, így az egész jobban érzékelhető, bár azért a korábban látott beépített taktilis burkolatok jobban tetszettek.

A Wiener Linien, vagyis a metrót üzemeltető vállalat igazgatóságán már vártak minket, kissé el is késtünk a liftes affér miatt. Nagyon kedvesen, kávéval és ásványvízzel fogadtak bennünket, amiket a vállalat logójával díszített poharakban kínáltak, a kávéhoz pedig Wiener Linien logós cukrot is kaptunk. Na, a BKV-s szalvéta után, amit még novemberben zsákmányoltam az ominózus honlapbemutatón, ezen már egyáltalán nem csodálkoztam.

A cég részéről két mérnök munkatársuk, Roland Krpata és Alfred
Geiger készült számunkra egy, a bécsi metró akadálymentességét és annak kialakulását bemutató, rendkívül tartalmas és látványos prezentációval. Szerencsére az előadás angolul folyt, így Eszteréknek nem kellett mondatról mondatra fordítaniuk az elhangzottakat, ami biztosan embert próbáló feladat lett volna, tekintettel a szakszavakra. Néha nekem is sikerült elvesztenem a fonalat, kérdezni pedig szinte egyáltalán nem sikerült értelmesen.

A prezentációból megtudhattuk, hogy a cégnél már kb. 20 éve foglalkoznak azzal, hogy a metróvonalak akadálymentesek legyenek, mi Magyarországon akkor még azt se tudtuk, hogy van ilyen fogalom. A fejlesztésben a liftek és a taktilis jelzések mellett nagy hangsúlyt helyeztek az információs rendszerek utasbarát kialakítására is, így pl. a metró honlapján a menetrend mellett a látássérült utasok számára a mi hangostérképeinkhez hasonló rendszer is rendelkezésre áll, amit a felhasználó a mobiltelefonjára letöltve útközben is használhat. A fent már említett színes információs rendszer nem csak a tanulási nehézséggel küzdő utasokat támogatja, hanem pl. a külföldieket is. Figyelemmel a mozgássérült utasokra, minden második jegykezelő eszközt az álló ember számára kényelmes magasságnál alacsonyabbra, kerekesszékből is elérhető magasságba helyeztek. Az akadálymentesítés során figyelmet fordítottak a gyengénlátó utasokra is a nagybetűs feliratok mellett azzal is, hogy a lépcsők első és utolsó fokaira és az üvegfelületekre különféle jelzéseket, pl. szerintem kifejezetten vidám sárga pöttyöket ragasztottak vagy festettek.

Az előadó több rossz példát is bemutatott szintén nyugat-európai metróvonalakról. Elmondta, hogy természetesen ők is követtek el hibákat az akadálymentesítés első szakaszában, de mára láthatóan nagyon profivá váltak ebben. A pasi modern és az egyetemes tervezést preferáló szemlélete engem és Zsófit is lenyűgözött, el is határoztuk, hogy meghívjuk őket alkalom adtán Magyarországra, hogy egy kicsit itt is hirdessék az igét a helyi építészeknek. Kérdésemre, hogy a magyarországi 4-es metró projekttel van-e kapcsolatuk, azt a választ kaptam, hogy talán júniusban ki fognak menni. Tehát mi már biztosan megelőztük őket.

A prezentáció zárásaként az egyik előadó be is mutatta a hangostérkép rendszert, ami lévén hogy németül volt, különösebben nem volt számomra élvezhető. Ezután egyikük kíséretével elindultunk ahhoz a látássérültekkel foglalkozó szervezethez, akikkel szintén találkozót szervezett Eszter.

Nem tudom, hogy nekünk szólt-e az útvonaltervezés, vagy tényleg csak három metróval és egy villamossal lehetett eljutni a szervezet székházába, de így legalább közlekedésbarát kollégáim is kimetrózhatták magukat. A 3-as metróra szálltunk ismét vissza, amely egyébként a mi 3-asunkhoz hasonlóan valójában autómata, csak egy felügyelő személy ül a vezetőülésben. Innen átszálltunk egy újabb lift igénybevételével az 1-esre, majd a 4-esre. Közben láttunk még egy másféle vezetősávot, ami nekem kifejezetten tetszett mind taktilis érzékelhetősége, mind színbeli kontrasztossága miatt. Kiderült, hogy ez volt az első vezetősáv, amit a bécsi metróban elhelyeztek, és később azt is megtudtuk, hogy a helyiek ezt nem nagyon szeretik, mert az utólag fehérre lefestett sávok könnyen lekopnak. Hát, nem tudom, szerintem nagyon szép fehér volt. Talán mert itt nem feledkeznek meg az újrafestéséről.

Villamossal is utaztunk, kiderült, hogy ebből is többféle rohangál Bécs utcáin, régiek és újabbak is. Egy olyan különös konstrukcióhoz is volt szerencsénk a 33-as villamos vonalán, amelynek minden rendes villamostól szokatlan módon csak az egyik oldalán volt ajtaja, a lépcsője pedig a nálunk oly sokat szidott hannoveri konstrukcióra emlékeztetett.

Volt alkalmunk megtekinteni a helyi hangjelzéses lámpákat is. Ellentétben az itthoniakkal, ezek nem sípolnak, de nem is beszélnek, hanem különös zörgő-kattogó hangot adnak. Ha tilos jelzés van, akkor a kattogás lassú, ha pedig szabad átkelni, akkor gyors, illetve a gyors kattogás szaggatottá válása jelzi, hogy a lámpa már villog. Azt sajnos nem volt alkalmam megtapasztalni, hogy a zebrán való átjutásnál vagy annak megtalálásánál ez a hang mennyire segít, de maga a jelzés meglehetősen egyértelmű. A lámpaoszlopokon emellett kicsi tapintható térképek is találhatóak a kereszteződés bemutatása céljából, bár nem tudom, ezeken mennyire tudnék önállóan kiigazodni.