Kedves Barátaim!

Olvasva a bértámogatás kapcsán a cikket, melyet a hírtv közretett, meg azt a néhány gondolatot ami a vakok nemzetközi levelező listáján megjelent, továbbá beszélve a munkaügyi központtal úgy, hogy én a héten szerettem volna beadni a Lepkeháló Közhasznú Egyesület képviselőjeként bértámogatási igényünket, egy gondolat fogalmazódott meg bennem.

Gondolkodtatok-e már azon, hogy tüntessünk, tüntessünk azért, hogy életnek nem nevezhető létezési formát adna nekünk a kormány, annak az országnak a kormánya, ami szülő hazánk, aminek nem eltipornia kéne az állampolgárokat, hanem fenntartania az államot?

Gondolkodtatok-e már azon, hogy itt nem egyszerűen vakokról és gyengénlátókról van szó, hanem minden fogyatékkal élő emberről, minden olyan fogyatékkal élő emberről, akinek nincsen gazdag családja, akinek nincsen megannyi kapcsolata, egyszerűen élni akar, élni, kűzdeni, élni az élet örömeiért, szépségeiért, azért, hogy gyermeket nemzzen ennek az országnak, mi a hazája, ahol élt, ahol felnőtt, ahol élni akar, ahol csupán tisztességesen élne?

Gondolkodtatok-e azon, hogy összefogással, egységes, közös akarattal, kitartással talán változtatni lehetne ezen a kialakult állapoton?

Demokratikus államban élünk. Hiszek abban, hogy itt nincs és tán nem is lehet soha demokrácia, amíg milliomosok ülnek a hatalom székein, amíg az országot a média uralja, egy olyan média, ami balesetekről szól, azokból fenntartja magát, ám arról ami igazán lényeges méllyen hallgat!

Kérdezem én:

- Hogyan szüljön a párom gyermeket, ha én nem dolgozhatok ő robotoljon takarítónőként 12 órát és úgy tán megélünk majd?

- Tanuljak, hogy élhessek, képezzem magam és álmodjam meg az egyesületet, annak céljait, melynek elnöke lettem azért, hogy egyetlen mozdulattal valaki, aki döntött, döntött anélkül, hogy megkérdezett volna olyanokat, akik ebből élnek, döntött valahogyan úgy, hogy Ő egyik házából megy a másikba egy tollvonással határozott ezrek sorsáról?

- Ennyi erővel talán Kedves Barátaim a megoldás a gázkamrák felépítése lenne, melyet sok-sok szabadidőnkben mi, fogyatékkal élők bizony meg is építhetnénk, és utána besétálhatunk szépen-lassan, libasorban, zajt nem csapva, hogy a kormány hallgathasson?

Válság van. Rendben. Én ebben sem hiszek, ez a válság sokakat érint, mint mindig természetesen bizonyos társadalmi rétegeken csattan az ostor, és emögé bújva mindenkit lehetetlenné kell tenni?

Jelen levelemben a fogyatékkal élők helyzetére tértem ki, ám kitérhetnék bárkire, aki egyszerű kis állampolgár kishazánkban, apáink által ránk hagyott Magyarországban. Abban az országban, ami a mi országunk. A mi országunk, magyaroké. Nem a kormányé, nem a bankoké, még mindig a népé. És igen, akármilyen meglepő, mi vakok, mint a fogyatékkal élők kicsiny csoportja, mint a magyar állampolgárok egy kis egycsége, mi a nép része vagyunk, és a nép pedig maga az ország.

Olyan kormány pedig, aki nem tiszteli az országot, aki lehetetlenné tesz csoportokat a népből, aki társadalmi rétegeket tesz tönkre, soha nem lehet igazi magyar kormány.

Mindezek tükrében gondolkodjunk el néhány percre azon, hogy mit lehet tenni! Gondolkodjunk el úgy, hogy senkit ne bántsunk, senkinek ne essék baja, csak talán tüntessünk, talán álljunk ki azért, hogy élhessünk, hogy lehessenek gyermekeink, hogy ne tőlünk fogyatékkal élőktől vonják meg a támogatásokat, sokkalinkább segítsenek, hogy egyenlő életet élhessünk! Nem látszat segítséget kérünk, nem felvételi plussz pontszámokat, hanem élhető életet, olyan igazit, amit anyáink szántak nekünk mikor megszülettünk.

Ezeken gondolkodjon el Minden Tisztelt Olvasó és írjon, írja meg véleményét, és a vezetők pedig tömörítsék egybe a szervezeteket, a tagok álljanak egybe és tüntessünk! Tüntessünk békésen Önmagunkért, a Magyarságért, az életért!

Levelet írhattok nekem, Demeter Viktornak e témában a

Demeter.viktor@lepkehalo.com

Címre, csupán arra kérlek benneteket, hogy tegyünk valamit, ne tűrjünk mindig!

Tisztelettel:

Demeter Viktor - a Lepkeháló Közhasznú Egyesület elnöke