Első esti vacsoránkat a Basil and Co nevű étteremben költöttük el. Szájer József elmondása szerint az éttermet egy régi palotából alakították át, ilyenből nagyon sok található Brüsszelben. Élemedett kora ellenére az épület gyönyörű állapotban volt, és még a kerekesszékes utitársaink akadálymentes bejutása is problémamentesen sikerült.

A számunkra lefoglalt külön teremben három hatalmas asztal állt, két kerek és egy ovális, rajtuk habos fehér terítők, gyönyörűen összehajtott asztalkendők, terítékenként összesen négy talpas pohár és hatalmas gyertyatartók égő gyertyákkal. A termet és az egész épületet szép faragott oszlopok, különös festmények, illetve egy gyönyörű fehér márványkandalló is díszítette, amin régi porcellánok voltak. A menü itt is igazi francia fogásokból állt, többek között megkóstolhattuk a májpástétomot, desszertnek pedig különleges krémeket ehettünk karamell-lapocskákkal és felnyársalt gyümölcsökkel. A pincérek kancsókban hozták a fehér, vörös és rozé borokat. A francia borok, amiket ittunk, általában félszárazak vagy félédesek voltak, számomra különösebben nem voltak ízletesek. Az ásványvizes üvegek itt valóban üvegből készülnek, ezek az asztalon álltak és magunknak kellett tölteni belőlük.

Csaknem este tíz óra lett, mire a vacsora összes fogását elfogyasztottuk, hulla fáradtan indultunk szállodánkba. Út közben megcsodálhattuk az esti Brüsszelt, ahol még mindig igen erős volt a forgalom. Sajnos az igazán szépen kivilágított épületek a régi belvárosban vannak, így ezeket nem láthattuk.

Szállodai szobáinkat kb. fél 11-kor kaptuk meg. Szervezőink nem spóroltak a hellyel, így általában kettessével laktunk háromágyas szobákban, ezt pedig egyáltalán nem bántuk. A szobaajtók mágneskártyával nyíltak, de a földszinten a liftet is csak ezzel lehetett hívni. Bár korábban már jártam hasonló helyen, az ajtó kinyitásával most mégis meggyűlt a bajunk, de végre mégis bejutottunk. A szoba egyszerű és nagyszerű volt, egy dupla és egy egyszemélyes ággyal, padlószőnyeggel, tévével, amit be se kapcsoltunk, hatalmas ablakkal, tágas és csinos fürdőszobával. Az egész egyszerűen berendezett, kényelmes, és ami a legfontosabb, makulátlanul tiszta volt.

Ablakunk egy hatalmas útkereszteződésre és egy irodaház-toronyra nézett, ahol még éjszaka is égtek a villanyok. Az autóforgalom mellett hat pár villamossín is látható volt, amin még késő este is szinte percenként kanyarodtak a különböző fajtájú, színű és számozású járatok. Ugyancsak pár méterre volt egy valószínűleg elővárosi vonatokat indító és fogadó pályaudvar, aminek még az utastájékoztatását is hallani lehetett, ha érteni nem is. Így aztán a vonatok változatos kínálatát, köztük az emeletes szerelvényeket is megcsodálhattuk.

A szoba elfoglalása után szinte azonnal ágyba bújtunk, mert nagyon hosszú és fárasztó volt a nap.

Másnap reggel svédasztalos reggeli várt minket, ami szinte semmiben nem különbözött a hazai hotelek kínálatától. A szokásos péksütemények, felvágottak, sajtok és zöldségek mellett tojásrántottát is lehetett enni, aminek állítólag édeskés íze volt. A gyümölcslevek kitűnőek voltak, ellenben a kávé minden változata szinte ihatatlan volt számunkra, és ez a helyzet máshol sem volt jobb. Egyébként a szállodát valahova a 3 és a 4 csillagos hotelek közé helyeztük, végül kiegyeztünk 3 és fél csillagban, utólag kiderült, hogy erre felé ez a színvonal 3 csillagot ér. Hát, van még hova fejlődnünk.

Reggeli után ismét az Európai Parlamentbe indultunk, ahol Janina Arsenjeva, az Európai Fogyatékosügyi Fórum (EDF) elnöke tartott előadást, illetve ismét Gál Kinga képviselő asszonnyal találkozhattunk, aki rövid vezetést tartott nekünk az épület legfontosabb részeiben.