A szálloda előtt az előző napival szinte teljesen azonos külsejű busz várt minket, ezúttal egy női sofőrrel. A különbség emellett még annyi volt, hogy a busz belsejében egy LCD kijelzőn is nyomon követhettük, ami a jármű előtt látható és a szélvédőn át is megtekinthető, így pl. itt is figyelemmel követhettük az előttünk haladó autót vagy az átkelő gyalogosokat. Hát, hogy ez mire jó, arra nem jöttünk rá.

Az Európai Parlamentet, legnagyobb bánatunkra, ismét a hátsó bejáraton át közelítettük meg. Az előző nap már megismert, és már szinte rutinból végigcsinált beléptetési procedúra után kb. fél órás körsétába kezdtünk, ami korántsem az épület megismerését szolgálta, sokkal inkább szervezési hibák sorozatának tetszett. Csak utólag derült ki, hogy uticélunk ismét az a tanácsterem volt, ahová előző nap csupán egyetlen lift igénybe vétele és némi gyaloglás után felértünk. Most ezt az utat lényegesen bonyolultabban, két liftet is használva, több hosszas várakozás beiktatásával tettük meg. Közben viszont megtekinthettünk egy fémcsövekből készült különös és érthetetlen, monumentális kortárs művészeti alkotást és egy senki által fel nem ismert billentyűs hangszert, amiket a Parlamentben állítottak ki. Az épület ezen részeinek egyébként sokkal kevésbé volt pláza vagy irodaház jellege, sokkal szebbek és monumentálisabbak voltak ezek a terek és folyosók.

Ami különös volt, hogy az egész épületben és egyetlen más általunk meglátogatott helyen sem találkoztam semmivel, ami a látássérült emberek akadálymentes közlekedésének érdekében került volna elhelyezésre: egyáltalán nem voltak vezetősávok, Braille-feliratok vagy beszélő liftek. Egyedül a szállodánkban elhelyezett Otis szabványú liftben jelentek meg a gyárilag beléjük integrált Braille-számgombok, de az ajtónyitót vagy a vészcsengőt már itt se jelölik Braille-ben. Hallomásból tudom, hogy a brüsszeli metróban vannak vezetősávok és tapintható térképek is, ezeket viszont sajnos nem láthattuk.

A délelőtti előadás és körbevezetés, illetve az ebéd idejére csatlakozott csapatunkhoz Szőllősiné Földesi Erzsébet, a Mozgássérültek Budapesti Egyesületének elnöke, akit egyéb elfoglaltságai szólítottak Brüsszelbe, de időt szakított a találkozóra.

A teremben az előző napi tolmácslány fogadott minket, illetve Janina Arsenjeva, egy kedves és meglehetősen fiatal hölgy, aki nagyon szépen és érthetően, folyékonyan adott elő angolul. Sajnos az nem derült ki számomra, hogy ő fogyatékos-e.

Az elnök asszony előadásában elsősorban az új antidiszkriminációs direktíváról beszélt, és arról, hogy ennek megszövegezésében és a tervezet módosításában milyen szerepe volt az EDF-nek. Az Európai Fogyatékosügyi Fórum Európa-szerte a fogyatékos emberek által szerveződő civil szervezeteket tömöríti, alapvető elve az önrendelkezés. A szervezet aktív lobbitevékenységet folytat az EU területén, a tavalyi évben pl. 1.300.000 aláírást gyűjtöttek össze egy, a fogyatékos emberek jogait védő rendelkezés meghozatala érdekében, amelyhez Magyarországról példa nélkülien sok támogató aláírás érkezett. Elmondta, hogy az új direktíva sokféle hátrányos helyzetű csoporttal kapcsolatosan, több területen is fontos rendelkezéseket tartalmaz, többek között a fogyatékos emberek csoportját is definiálja. Számomra a legérdekesebb eleme az új szabályozásnak az a rendszer, miszerint mostantól a biztosítóknak kötelezően meg kell szűntetniük azt a diszkriminatív gyakorlatot, hogy fogyatékos emberekkel a nagy rizikóra hivatkozva nem kötnek életbiztosítást. Az előadás végén Gál Kinga képviselő asszony átadta nekünk a tervezet szövegét magyar nyelven. A szavazásra csütörtökön került sor, sajnos egyelőre nem tudok az eredményről.

Az elnök egyik sorstársunk kérdésére beszélt az európai fogyatékosügyi kártya bevezetésének folyamatáról és nehézségeiről. Mint kiderült, az intézkedés azért nem valósulhat meg, mert a rendszer számos visszaélésre adhatna lehetőséget, így pl. sokan egy országban szereznék be a segédeszközöket, ahol azokra a legnagyobb támogatás van. Felmerült, hogy a kártya használatának több szintje legyen, pl. legyen olyan, amivel csak a tömegközlekedésre és a belépő díjakra vonatkozó kedvezményeket lehetne igénybe venni, de pl. a tartózkodási engedéllyel rendelkező fogyatékos embereknek már járhatnának egyéb kedvezmények és szolgáltatások is. Ugyancsak hallhattunk az Európai Parlament fogyatékkal élők részére szervezett gyakornoki programjáról, ami 2007. óta működik, évente kb. 20 gyakornokot tudnak fogadni féléves időtartamra. A gyakornokok között olyan is volt, aki azóta munkát kapott a Parlamentben.

Az előadás után Gál Kinga képviselő asszony vezetésével megtekintettük a képviselők plenáris üléstermét. A parlamentben összesen 786 képviselő van, akik az országok lakosságának arányában képviselik a tagállamokat, hazánknak 22 mandátuma van. A képviselők a plenáris teremben kijelölt helyükön ülnek, az asztalokhoz szavazógép tartozik, amibe saját kártyájuk behelyezésével jelentkezhetnek be és vehetnek így részt a szavazásokon. Ugyancsak a plenáris teremben foglalhatnak helyet többek között a bizottságok titkárai is, ezért is van jóval több hely, mint ahány képviselő. A terem egyik oldalán végig tolmácsfülkék sorakoznak, hiszen az EU-nak több mint 20 hivatalos nyelve van, a képviselők anyanyelvükön szólalhatnak fel és minden más felszólalást is minden nyelvre tolmácsolnak.

Szívesen megnéztük volna a képviselői irodákat is, ám erre nem volt lehetőség, így csak azt tudhattuk meg, hogy az egyes frakciók képviselői számarányuk szerint vehetik igénybe az irodákat a legfelső emeletektől kezdve. Megnézhettük viszont a képviselők postaládáit, amik országok szerint, betűrendben voltak elrendezve. Meglepett, hogy a fiókokon nem volt zár, azokat egyetlen laza mozdulattal ki lehetett nyitni.

Ugyancsak megtekinthettük a március 31-én, vagyis éppen érkezésünk napján átadott új épületszárny egy részét, amit Antal Józsefről neveztek el. Az új szárnyban elsősorban képviselői irodák és bizottsági üléstermek kaptak helyet.

Látogatásunkat rövid fényképezkedéssel zártuk a bejárat előtt. Közben egy kisebb helyi tüntetést is megtekinthettünk: afrikai nők vonultak tradiciionális ruhákban francia nyelvű transzparensekkel, akik a kongói erőszak megállításáért tüntettek békésen, senkit nem zavarva vagy akadályozva. Később megtudtuk, hogy Brüsszelben a rendőrség általában nagyon toleráns a tüntetőkkel szemben, de a súlyos szabálytalanságokat vagy rendbontást keményen büntetik. Egy esetben pl. a gazdák tüntetésekor békésen végignézték, ahogy azok tojásháborút indítottak a képviselők autói ellen, csupán arra ügyeltek kínosan, hogy egy adott távolságnál ne mehessenek közelebb az autókhoz, tehát onnan kellett eltalálniuk őket.

Ebédünket ezúttal a Hotel Sofitelben tálalták fel. Az eddig már megszokott klasszikus éttermektől eltérően ezúttal egy meglehetősen modern környezetben fogyaszthattuk el a francia menüt Őri Csaba képviselő úr társaságában, aki a Fidesz képviselőinek tevékenységéről és a közelgő E.P. választásokról beszélt. Felhívta a figyelmünket arra is, hogy gyakran tapasztalja, hogy a döntéselőkészítésbe a civilek és lobbisták már akkor akarnak bekapcsolódni, amikor már megvolt a szavazás, így pedig nem sokat tudnak tenni érdekeik képviselete érdekében. Ígéretet tett arra, hogy szervezetenként egy-két embert szívesen kiképeznének arra, hogy hogyan kell eltájékozódni az európai döntések előkészítésének folyamatában, amihez egy jól kidolgozott informatikai rendszer is rendelkezésre áll. Hümm, lehet, hogy szaván fogom!

Ugyanitt tartott nekünk rövid beszédet Hölvényi György, a Néppárti frakció sajtófőnök helyettese, egy jó humorú, választékos beszédű, igen intelligens ember benyomását keltő úr. Beszédében ő is a helyi lobbi és a kommunikáció fontosságát hangsúlyozta, megerősítve minket abban, hogy érdekvédelmi tevékenységünket még sokkal szervezettebb formában, tudatosan kell végeznünk. Az előadás után rövid személyes beszélgetést is folytattam vele, illetve névjegyet is cseréltünk. Engem személyesen is megerősített abban, hogy érdemes ezen a területen próbálkozni, de ehhez elengedhetetlen, hogy biztos nyelvtudással rendelkezzen az ember legalább egy kiemelt EU-s nyelven.

Az ebéd fénypontja számomra a desszert volt a maga egyszerű tökéletességében. A piros gyümölcsökből készült levesben még az epret is gyufaszál vastagságú hasábokra vágták, a tányér közepére pedig egy gombóc mandulafagylaltot helyeztek, az ízek pedig csodálatos harmóniát alkottak. Nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen egyszerű étel is lehet ennyire ízletes.

Ebéd után a tanulmányút legkevésbé szakmai része következett, a brüsszeli főtér és környékének megtekintése, megspékelve némi vásárolgatással. Az esemény fényét pedig tovább emelte, hogy idegenvezetőnknek Őri Csaba képviselő úr ajánlkozott.