Általában az ember örömmel veszi ha egy megérzése beigazolódik, ám én most nem tudok örülni egyáltalán. Sajnos, vagy nem sajnos, de már rég érzem, hogy Donnál komolyabb a baj, mint amire esetleg számítottunk kezdetben. Nos, a héten beigazolódott a félelmem, ugyanis tegnap az állatkórházban, a szemész kimondta, hogy ez bizony rosszindulatú szemhéjdaganat. Készül szövettani vizsgálat is természetesen, de már e vizsgálat híján is magabiztosan kijelentette az orvos a szomorú tényt. Sajnos mostmár olyan stádiumban van a dolog, hogy a látását is veszélyezteti, tehát sűrgősen operálni kell. A műtéttel kapcsolatban is inkább több kockázatot sorolt fel a doki mint reményt, de így legalább elmondhatjuk, hogy mindent megtettünk Donért. Jövőhét kedden lesz a beavatkozás, addig szemcseppekkel előkészítjük, az orvos utasítása szerint a szemet a műtétre. Lényegében eltávolítják a felső szemhéját a ball szemén, majd plasztikai beavatkozás útján bőrből képeznek neki újat, hogy tudjon majd pislogni egyáltalán. Hosszú, bonyolult beavatkozásról van szó, mely mély altatásban fog történni. Növeli a kockázatot Don kora, valamint az a szomorú tény is, hogy nehezen viseli az altatást nagyon. Mit is írhatnék még? Mindig megéreztem, ha kutyáimmal valami baj van, most sem csapott be a megérzésem. Don és köztem olyan szoros kapcsolat alakult ki, hogy a legkisebb rezdüléséből tudom, mit érezhet, vagy az adott viselkedés mire utalhat. Olyan cseppet is kap, melyben fájdalom csillapító is van, tehát azt is jól éreztem, hogy a daganat már fájdalmat is okoz neki, ahogy növekszik. Ezt a szoros viszonyt az értheti igazán, akinek már volt kutyája, aki már átélte mindezt. A vakvezető kutya-gazda kapcsolat különleges, szavakkal nehezen megmagyarázható. Donnal hét évig róttuk az utcákat. Gyakran olyan élethelyzeteket is megtapasztaltunk, melyeket nem minden páros tapasztal meg. Ezek a helyzetek, főleg a munkámból adódtak, de Don derekasan megállta a helyét mindig. Most azonban ez az életút megszakadni látszik, mert öreg barátom súlyos beteg. Nem akarok vészmadárkodni, de tisztában vagyok a kockázatokkal is, melyek rontják Don esélyeit. Egy bizonyos, most nekem kell vigyáznom rá, kitartani mellette az utolsó szívdobbanásáig, majd elengedni oda, ahol már nem érez fájdalmat, ahol már nincs több tűszúrás, nincs több műtét, csak mennyei boldogság.