Csendesen telnek a 4 napra megnövelt ünnepi hétvége napjai családunknak, itthon vagyunk, illetve csak részben,, mert Ákosnak pénteken is és vasárnap is kézilabdameccse van.
Íme itt az egyik oka a rendszeres csapongásomnak, mivel rég óta nem írtam, nem is tudom megemlítettem-e, valamikor egy régi bejegyzésben, hogy gyerekeim mindketten kéziznek, Boti a serdülők között, Ákost, pedig leigazolták a Gyulai sportegyesület ificsapatába.
No persze ezzel az egyesülettel nagyon sok gond van, hisz a kézi szakosztály célja, hogy megszüntesse a férfi ágat, és minden pénzt a női kézilabdába tegyen bele.
Ákos persze nem egy olimpiai klasszis, márcsak alkatánál fogva sem, bár mondják, ha fejlődik, akkor jó beálló lehet belőle.
Szóval az ő meccsei az okai annak, hogy nem megyünk nagyon sehová, ő viszont annál többet. Minden hétvégén, vagy itthon vagy valahol vidéken játszanak.
Most kétszer is mentek, illetve mennek. Tegnap voltak Törökszentmiklóson, ahonnan győzelemmel tértek haza, holnap pedig Rákócifalvára mennek reméljük innen is feldobottan jönnek meg a fiúk.
Ha itthon játszanak, mi is ki szoktunk menni Marcsival először az ifik meccsét nézzük meg, majd meg szoktuk várni a felnőtteket is, hisz valahol összetartoznak ők. :)
Meg persze láttatni is szeretnénk nagyfejű helyi sportvezetőinkkel, hogy érdemes a fiúkat megtartani.
Na és ugye persze "sportoljanak a gyerekek"
Nem utolsó sorban nekünk is jól esik kicsit szurkolni, ahogy azt kolléganőmmel Pannival szoktuk mondani, kinek a fia a felnőttek között az egyik legeredményesebb góllövő, hogy kiordítjuk magunkból az egész heti feszültséget, amiből, mint tudja mindenki, jut bőven mindannyiunknak.
Most, hogy nem tudunk menni, csendes olvasgatással és tv nézéssel tellik az idő és persze jókat is beszélgetünk, sőt nem csak mi itthon, hanem végre sikerült az este skype-on elérnem egyik távolélő unokatestvéremet Bélát, vele és családjával nagyon rég nem találkoztunk ők is rendesen el vannak foglalva, így nagyon örültem, hogy tegnap este legalább virtuálisan...

Szóval ezeknek a csendes itthonléteknek is megvan a maguk varázsa.

[Mindenki tudja, hogy ennyi az egész.
Az élet, csak arasznyi repülés földtől a földig.
A világnak mindegy, hogy meddig élsz,
de neked és nekem ez most az egyetlen
az első és az utolsó bevetés!]

(Sztefanovity Dusán)