Ma már ugyan dátum szerint a Csillagpont harmadik napja van, ám most jutottam el odáig, hogy a második napról írjak néhány sort.

Reggel még ömlött az eső, tehát bizonyos programokat fedett helyre kellett költöztetni. Ez a mi szolgálatunkat is érintette.

reggeli után pihengettünk, majd megérkezett Ricsosz. Behívtuk szobánkba és jót beszélgettünk egészen ebédig. Ebéd után sietnünk kellett a kisszínpadra, ugyanis ott léptünk fel a Nem adom fellel. Hamar beállítottuk a hangszereket, a hangosítás is megfelelő volt, így egy fergeteges koncertet adtunk a fiataloknak. Azt írhatom, hogy ideális búcsúkoncert volt ez az én részemről. Furcsa belegondolni, hogy utoljára léptem fel a srácokkal, hiszen a sok szolgálat mellett már nem lesz időm a Nem adom felre, legalábbis nem sűrűn.

A koncert után csörgött is mobilom, Lóri hívott, a Siketmisszió vezetője, hogy vár bennünket a szállásunk harmadik emeletén. Elkezdődött tehát a tényleges szolgálatunk itt a Csillagponton. Nagyon áldásos volt, érdeklődő fiatalok jöttek oda az asztalunkhoz. Valóban érdekelte őket a vakság és a Braille írás. Az egyik csoporttal megbeszéltük, hogy vissza fognak térni hozzánk. Sajnos muszáj volt befejeznünk idő előtt a beszélgetést, mert hamarabb volt a vacsora a megszokottnál.

Vacsora után beszélgettünk Ricsosszal, Egérel és egy másik Nem adom feles segítővel, akit Csillának hívnak. Az este folyamán találkozhattam Lovadi István barátommal. Nagy örömmel töltött el, hogy hosszú idő után újra láthattam őt. segédlelkészként szolgál, de szeretne később a Vakmisszióval foglalkozni, amit nagyon reméltem, hiszen mindig jól tudtunk együtt szolgálni. Egyszer talán eljön az ideje annak, hogy együtt építsük újá ezt a missziói ágat, melyet oly méltatlanul lecsupaszítottak az utóbbi időben.

Zsuzsiban fogalmazódott meg a felismerés, hogy a mai nappal vagyok hivatalosan a Siketmisszió munkatársa. Külön ünnep tehát számomra eza nap.

tegnap este beszélgettünk egy jót Egérrel és Csillával, majd pipára gyújtottam az erkélyen. Öröm volt tapasztalni, hogy nem esik az eső. Bízunk abban, hogy a Csillagpont további részében már jobb idő köszönt ránk.

Sok kis öröm ért már eddig is e pár nap alatt, de a legfontosabb, hogy ismét a helyemen vagyok, szolgálhatok Isten dicsőségére. Ha egy kicsit is elgondolkodtatom a fiatalokat, akkor már volt értelme az egész szolgálatnak. Nem tudhatjuk, hogy mi fogalmazódik meg bennük a beszélgetés hatására, de csak remélni tudom, hogy elgondolkodnak.

Új napra ébredünk majd ma reggel is, mely bizonyára sok új élményt hoz majd. Ezekről az új élményekről, tapasztalatokról már a következő bejegyzés ad majd némi felvilágosítást.