Ezzel a bejegyzéssel egy sorozat veszi kezdetét, mely elsősorban a Csillagponton eltöltött napokról fog szólni, naprakészen. Ez a sorozat annak köszönhető, hogy szállásunkon van nyilvános wifi, lehet netezni is tehát. Kezdjük az elején ennek a napnak a taglalását!

Ma hivatalosan kiléptem a Nem adom fel alapítványtól és beléptem a Református Missziói Központ munkatársai közé.

Reggel nyolckor találkoztunk mozgástréneremmel, akivel elkezdtük az útvonal megtanulását. Meglepően könnyen ment minden, Hádi is nagyon ügyes volt. Az 1-es villamos megállójából tanultuk az utat az Óceánárok utcáig, ahová is a 14-es villamossal lehet eljutni. A Lehel útnál szálltunk át a 14-esre. Hamar megértettem az aluljáró felépítését, Hádi pedig teljesítette a parancsaimat, tehát minden olajozottan ment.

A tanulás után bementünk a Lágymányosi utcába, ahol aláírtam a kilépő papírokat. Ezzel sok idő elment, de úgy voltam vele, hogy végül is ezt a délelőttöt erre szántam. Egy Siketmissziós kollégám, Negash várt az épület előtt autóval. Elrobogtunk hozzánk, ott felvettük Zsuzsit és a cuccainkat, majd irány új munkahelyem, az Alagi utca. Ott lefénymásolták a papírjaimat, majd abban maradtunk, hogy a munkaszerződést jövő héten írom alá, de a csapat tagja vagyok.

Fél kettő tájban indultunk Tatára. Az edzőtábor területén lesz idén a Csillagpont, mi a nulladik napon érkeztünk meg. Az első meglepetés a szálláson ért minket. Emlékeim szerint ilyen kényelemben egy rendezvényen sem volt részem, mint most. Szoba, fürdőszoba, hűtő, tv, wifi, erkély stb. Ezen a szálláson bizonyára jót tudunk majd pihenni a szolgálattal töltött napok végén.

Ma este még beszélgetünk, pihengetünk, aztán holnaptól indul a szolgálat, mely igazi célja ittlétünknek.