Ezt a bejegyzést már ithonról írom. Sajnos a sorozatot nem sikerült naprakészen megírnom a csillagpontról, de az utolsó két napról még frissek az emlékeim.

A negyedik napon is a szolgálaté volt a főszerep, de délutánra végre elállt az eső. Este sem kezdett rá, így végre kicsit belekóstolhattunk a Csillagpontos hangulatba.

Az esti áhítat megint megérintett engem. A keresztyén örömről volt szó, ami nem rajongás, hanem egészséges öröm. Öröm a mi Istenünkben, mely soha el nem apad. Valóban jó lenne, ha mindenki ezt az örömet élné meg a szolgálatában, a mindennapjaiban.

Az este további részében bóklásztunk a tábor területén. Ettünk lángost és kürtöskalácsot, belehallgattunk a Csík koncertjébe is. Érdekes volt hallani a különböző feldolgozásokat. Volt olyan dal, ami még talán jobban is szólt az ő előadásukban, mint eredetiben.

Előző nap este már ettünk kürtöskalácsot, így már megismert minket az eladó hölgy. Azt mondta, hogy akár a reklámarcai is lehetnénk, mert ilyen jóízűen még senkit sem látott ezen a fesztiválon kürtöskalácsot enni, mint minket. Ezúttal sem történt másképp, hiszen nagyon ízletes volt a fahéjal és dióval megszórt kalács.

A falatozás után még leültünk a szállás előtt kicsit, én pipára gyújtottam. Csatlakozott hozzánk Egér és Csilla is, így jó beszélgetés kerekedett hamar. Észre sem vettük, hogy mennyire elszaladt az idő. Hamar lepihentünk, hiszen másnap reggel féltíz tájban már a nagyszínpadnál kellett lennünk, mert kezdődött a záró Istentisztelet.

Az utolsó nap programja lényegében az Istentisztelet volt, utána ebéd, aztán mindenki ment haza. Minket Lóri hozott haza. A nap további részében élveztük az otthon nyugalmát, a csendességet. Hádit levittük a futtatóra este. Úszott is kicsit, ugyanis felfedezte, hogy lehet pancsolni a Rákospatakban. Kicsit megijedtem, de egy szóra kijött a vízből, semmi baja nem lett. Megérdemelt egy kis szabadságot, hiszen derekasan megállta a helyét a Csillagponton is. Szépen vezetett, fegyelmezetten viselkedett. Örömmel látom, hogy rengeteget fejlődött a behívhatósága.

Ma pedig ithon vagyunk. Mivel alapvetően pocsék idő van, pihengetünk. Holnap kezdődik a taposómalom az útvonaltanulással és más egyéb teendőkkel együtt. Hádinak még útlevelet is kell csináltatnom a héten, mert felvidékre megyünk 1-én a Siketmisszióval.

Ez volt tehát a híres Csilagpont az én szemszögemből. Csak remélni tudom, hogy az ott lévő 3000 fiatalnak többet nyújtott ez a pár nap a bulizásnál. Természetesen kell a feltöltődés, de szükség van az elmélyülésre is. A kérdéseimet már az előző bejegyzésben megfogalmaztam, tehát a végére zárszóként annyit tudok írni: veletek két év múlva ugyanitt Csillagpontosok! Az ugyanit persze nem állja meg a helyét, hiszen mindig más helyszínen rendezik meg ezt a találkozót.