A múltkori bejegyzésemben írtam, hogy hetek óta február 28-ára készültünk, egy igen komoly rendezvény miatt.
A vakmisszió egyik fontos célja az, hogy a társadalom ép tagjaival megismertesse a vakok életét. Ezt játékos formában oldjuk meg, törekedve arra, hogy a látók átélhessék, milyen vakon megoldani bizonyos alapfeladatokat. magáról a bemutatóról később szólnék részletesen, de vasárnap nemcsak ez az esemény volt különleges.
Adventista egyházunk amerikában is szolgál a látássérült embereknek. Az ottani vakmisszió egyik vezetője, David Klinedinst jött el hozzánk, hogy beszámoljon munkályukról. David három hete volt már Magyarországon a szombathelyi gyülekezet vendégeként evangelizációt tartva Vas megye fővárosában. Elvileg úgy volt a programja, hogy a szombathelyi előadássorozat után rögtön hazamegy, ám amikor hallott a vakmissziónkról, úgy döntött, hogy szeretné közelebbről megismerni a munkánkat. Ezen túlmenően pedig három előadásból álló sorozatot is kívánt tartani Budapesten.
Visszatérve a vasárnapra, délelőtt tízre gyűltünk össze nagy izgalommal a kerékgyártó utcai gyülekezetbe, amely missziónk központja is évek óta. Népes hallgatóság várta David beszámolóját. A köszöntés után vendégünk egy rövid áhitatot tartott, stilszerűen egy vak ember meggyógyításának evangéliumi történetéből. Barthimeus csodálatos gyógyulásából vont le néhány tanulságot. Az egyik legfontosabb az volt, hogy nekünk is az a feladatunk, hogy a vakokat Jézushoz vigyük, hogy Jézus által valódi lelki, majd az örök életben pedig testi gyógyulásban részesüljenek.
Az igei gondolatokat követte a tényleges beszámoló. Az elején az előadó a látókat szólította fel néhány tevékenységet emllítve és kérdést intézve hozzájuk. Autóvezetés, bevásárlás. vajon a látók, ha egy napig nem látnának, tudnák-e végezni ezeket a tevékenységeket.
Ezt követte egy statisztika, amely a vakok számáról szólt. David elmondta, hogy a világon 40000000 vak ember él, továbbá, hogy minden öt másodpercben megvakul egy ember. A vakok száma különösen azokban az országokban magas, ahol az egészségügyi ellátás nincs komoly színvonalon. Az adatok számunkra is megdöbentőek voltak. David kitért arra is, hogy a vakok milyen segédeszközöket használnak, hogyan közlekednek, miként használják a számítógépet, stb. A beszámolót végig diaképek tették színessé. Az általános dolgok után ismét a látókhoz fordult, és elmondta nekik, hogy hogyan is kell viszonyulni egy vak emberhez.
A beszámoló utolsó részében pedig részletesen bemutatta az amerikai vakmisszió munkáját. Kiadnak Braille és nagy betűs kiadványokat, ezen belül folyóiratot, bibliatanulmányokat, és természetesen magát a Szentírást is. Üzemeltetnek hangoskönyvtárat is azok számára, akik nem tudják olvasni a Braille írást, vagy csak egyszerűen jobban szeretik a hangos felolvasást. Szerveznek nyári táborokat is, ahol a vakok sportolhatnak, ismerkedhetnek a természettel, megismerhetik a bibliát. Ezeken az együttléteken tehetségkutató alkalmak is vannak, amikor a táborozók művészetben is megmutathatják Istentől kapott talentumaikat. Vetített képet arról, amikor egy vak ugródeszkáról vetette magát a vízbe.
A lebilincselő és élvezetes beszámoló után néhány gondolatban bemutattam Dévidnek a mi vakmissziónk munkáját, ami sok mindenben hasonlít az övékéhez. Lehetőség volt arra is, hogy kérdéseket tegyünk fel. A kérdések után egy rövid énekszolgálattal örvendeztettük meg vendégeinket, majd közös ebéd következett.
Ebéd után nem sok idő volt a pihenésre, mert félháromra átvonult az egész társaság a 16. kerületbe, az önkormányzat egyik termébe. Maga a bemutató ott volt. Az érdeklődők kipróbálhatták a vakos segédeszközöket, mint: színfelismerő, beszélő óra, számítógép és braille nyomtató, volt lehetőségük bekötött szemmel almát pucolni, aprópénzt felismerni és csörgőlabdázni. David ezt még nem ismerte, így örömmel és lelkesedéssel állt be. Megígérte, hogy Amerikában is beszámol erről az eddig ott ismeretlen játékról. Kipróbálhatták a fehér bottal való közlekedést, és megnézhették azt is, hogy hogyan közlekedik egy látássérült vakvezető kutyával. Én az internetet és a braille nyomtatót mutattam be. A bemutató félhatig tartott, amikor is átrendeztük a termet, hogy hatkor elkezdődjön a három részből álló evangelizációs sorozat első alkalma. Ekkor a tizenkét éve vérfolyásos asszony csodálatos gyógyulásának történetét elemezte. A második illetve a harmadik este pedig Zákeusról és a tékozló fiúról tanulhattunk. Kedd este David ajándékot is kapott, hisz ez volt az utolsó találkozásunk vele. Kapott egy budapestről szóló könyvet, egy vakok által szőtt rongyszőnyeget, Pál Filippibeliekhez írott levelének Braille változatát és egy képeslapot.
Hogy mit is nyertünk ezeken az alkalmakon? Mérhetetlenül sok áldást, bár az is biztos, hogy igen-igen fárasztó volt, főleg a vasárnapi nap megszervezése és lebonyolítása. David személyében egy szimpatikus, jó szívű és a vakok iránt nagyon szolgálatkész istenfélő embert ismerhettünk meg. Amikor átadtuk neki az ajándékokat, még közös fotót is készítettünk. Csak remélni tudjuk, hogy viszont látjuk még őt, mert nagyon nagyon megszerettük. Ez úton is kérjük a jó Istent, hogy áldja meg munkájukat kint amerikában és bárhol a világon.