A tegnapi nap meglehetősen hosszúra nyúlt, tekintettel arra, hogy munka után kikellett mennem Pestimrére, ahol egy családi háznál szoktam masszírozni. Még a múlt héten jelentkezett egy hölgy, aki a szalon tulajdonosával szemben lakik, hogy kipróbálná a masszázst. Editéknél amúgy mellékesen szoktam időnként maszirozni, nem sok vendég van, de amikor van, akkor mindenképpen örömteli a dolog. Még akkor is így van ez, ha főállásban ha nem muszály nem lennék masszőr. Annakidején elvégeztem ezt a tanfolyamot, hogy legyen ez is a kezemben, de mindig tudtam, hogy nekem nem ez a szakma az igazi.

Munka után tehát ennek tükrében ki is mentünk Pestimrére. Mivel elég régen jártunk arra Ike-kal, kíváncsi voltam, hogy mennyire emlékszik még az útvonalra, főleg ami a családi ház megtalálását illeti. Nos, nem kellett csalódnom. Ike hibátlanul dolgozott, és ez egyáltalán nem volt kis teljesítmény, különösen ha azt figyelembe vesszük, hogy voltak olyan részei az útvonalnak, mikor igencsak próbára volt téve az önállósága. Kőbánya-kispesten ugyanis a buszokat teljesen átvariálták, emiatt a Pestimrére menő 184-es vagy 284-e buszt megtalálni egyáltalán nem volt eddig könnyű. Igazából múltkor, amikor a fogászaton voltam lett neki tisztességesen megmutatva először ez az útvonal, hogy merre kerresse a megállót. A nehézségét a történetnek az adja, hogy több buszmegálló van egymás után, így egyáltalán nem egyszerű kisakkozni azt, hogy melyikbe kell hogy odavigyen. Amikor az első buszmegállóhoz odaértünk, azt hittem, hogy Ike megáll. nem így történt. Még három buszmegállóval tovább vitt, és ott állt meg. Rövidesen ki is derült, hogy a jó buszmegállót találta meg, azt amelyekben a mi buszunk áll meg. Persze azért ez így nem pontos, mert végülis az előző buszmegállóból induló 184-es jött előbb, ami ugyancsak abba az irányba visz más útvonalon, ahova nekünk menni kellett. Ike a 284-e megállójába vitt oda, amely éppen akkor ment el, ezért meglehetősen sokat kellett volna várni a következőre, így értelmesebb volt a 184-essel menni, ami hamarosan befutott. Leszállás után hosszabb séta következett, ami gond nélkül ment. Természetesen ahol kellett mondtam Ike-nak az irányítóparancsokat, de a családi házat megtalálni mégis csak neki kellett. Amikor befortdultunk a Szövet utcába, ahol a ház is van, Ike iszonyatos erővel kezdett húzni, mintha azt mondaná: "Fater bízdd csak ide a dolgot, tudom, mit kell tennem!"

Hamarosan meg is érkezett a hölgy, akit masziroznom kellett. Egy órás masszázst kapott. Közben sokat beszélgettünk, megismerhettem életét, gondjait, örömeit. Amikor az ember masziroz, nagyon fontos, hogy kommunikálni is tudjon a vendéggel, hogy valóban a vendég számára egy pihentető alkalom legyen. Egy masszőrnek jó kommunikativ készsége kell, hogy legyen. Miután végeztem, még beszélgettem Editékkel, és megállapodtunk abban, hogyha december közepén hosszabb szabadságra megyek, akkor egy alkalommal kilátogatok, és több embert is megmaszirozok. A hosszú nap vége az lett, hogy este tíz felé értünk végre haza. Kimondható tehát, hogy ez a nap bár hosszú volt, mégsem sikerült rosszul.