A tegnapi nap egy különös eseményt tartogatott életünkben. Úgy indult mint egy átlagos nap, munkával. Az irodában megint csak délutánra elég meleg lett, amit nehéz volt elviselni. Mindketten nagyjából hatóra felé értünk haza. Mikor vica is megjött, mondta, hogy talált egy mobilt a 85-ös buszon. Mivel egyáltalán nem volt rajta egység, ezért hívást nem tudtunk kezdeményezni a mobilról. Az is látszott, hogy nagyon új lehet még a készülék, mivel nem volt benne sok név. Néztük a hívásnaplót, és sikerült egy fiút felhívni Vica telefonjáról. A srác jelezte, hogy ténylegesen ismeri a telefon tulajdonosát, viszont a nevét nem volt hajlandó elárulni, így nem sok bizalomra adott okott. Miközben Vica beszélt, megcsörrent a talált telefon, és egy férfihang jelentkezett be. Az úrral én beszéltem. Ő elmondta, hogy a telefon, amit megtaláltunk az egyik barátjáé, akinek ő maga vette a készüléket. Be is mutatkozott. Vica közben megbeszélte a titokzatos sráccal, hogy Kőbánya-kispesten negyed órán belül találkozunk. Ugyanezt én is elmondtam a velem beszélő úrnak, aki azt mondta, hogy lehet, de előbb szeretné lenyomozni, hogy ki az az ember, akivel Vica beszél. A nevét nem tudtuk a fickónak, ám a számot igen, így azt megadtam a velem beszélő úrnak.

Kimentünk tehát kökire, de sok értelme nem volt, mert nem találkoztunk a sráccal. Felhívtuk azt, akivel én beszéltem, mire ő kijelentette, hogy jobb, ha a telefon valódi tulajdonosával vesszük fel a kapcsolatot, mivel van neki egy másik telefonja is. Megadta a számot, de először nem vette fel. Visszahívtuk tehát a barátot, és kértük, hogy jelezze a telefon tulajának, hogy nálunk van a készülék, és hogy hívja azt fel. A hívásra nem sokat kellett várni, Valóban beszéltünk pár percen belül a telefon tulajdonosával, aki egy fiú volt. Megállapodtunk, hogy a 85-ös busz bányató utcai megállójánál találkozunk. Mivel a srác Pestlőrincen volt, így kocsival húsz perc alatt ott is volt. Kicsit nehezen talált oda, de mivel Ike is velünk volt, így nem volt minket nehéz felismerni. Ő egy grafit szürke forddal jött. Amíg vártuk, hogy jöjjön, egy-két levelet vittünk el, amely tévesen hozzánk lett bedobva. Az egyik különösen is érdekes volt, mivel apám apósának jött a bíróságtól, aki már sajnos több mint egy éve nincs közöttünk. A másik a Bányató utca 26-ba lett címezve. Miután elintéztük a dolgokat, nem sokára meg is jelent a srác a szürke forddal. Nagyon hálás volt, hogy visszakaphatta a telefonját. megkérdezte, hogy mivel tartozik, mi pedig a világ legtermészetesebb módján azt mondtuk: semmivel. Örültünk, hogy visszaadhattuk a telefont, és ez volt a legfontosabb.

Az a bibliai ige jut eszembe, hogy Isten mindannyiunk számára jó cselekedeteket készít. Ha kell ilyen dolgokat is azért, hogy megpróbáljon. megpróbálja azt, mennyit vagyunk hajlandók tenni az embertársainkért, még akkor is, ha számunkra ismeretlenek. Miközben ez történt, megpróbáltam belegondolni abba, hogy mi lett volna, ha én hagytam volna el a mobilt. Így még nagyobb öröm volt, hogy visszaadhattuk az igazi tulajdonosának. Legyen isten neve áldott, amiért ezt a tapasztalatot adta!

A tegnap este már sok mindent nem tartogatott. csináltunk tojásos tésztát, meg főztem egy lábos vaniliapudingot. Isten kegyelmének hála mindkét étek jól sikerült. Hálával a szívünkben fogyaszthattuk el az eledelt.

Most pedig indul egy újab munkanap, e héten az utolsó. Holnanp pedig egy szolgálat vár ránk, amint azt az előbb bejegyzésben írtam, mivel Veszprémbe megyünk. Én már nagyon várom, mivel mindig szeretem, ha gyülekezetekben szolgálunk a vakmisszióval. A buszjegyek már megvannak, így arról nem kell gondoskodni. A vasárnap egyenlőre lazának ígérkezik. Egyikünk sem bánja ezt, mivel hétköznap mindketten szellemi munkát végzünk. A szombat bár nagyon örömteljesnek és áldásosnak ígérkezik, nem lesz könnyű. biztosak lehetünk azonban abban, hogy Isten meg fogja áldani, mivel ő ezt megígérte az ő fiáért, Jézusért, akiben minden kincs el van rejtve. Olyan jó azt tudni, hogy nem kell a magunk bizonytalan erejében bízni, hanem van egy kimeríthetetlen forrás, ahova mindig mehetünk,! Olyan jó azt tudni, hogy Jézusban minden a miénk, ami jó, nemes és szép! Az ő dicső neve legyen áldott mindenért, hogy vérét adta, hogy neünk, bűnös, önmagunkat bálványozó embereknek szabadságunk, és majdan: örök életünk legyen. Dicsőség a mi urunk, Jézus Krisztusnak!