Most egy régi kedves emlékemet szeretném megosztani a kedves olvasóimmal, de előtte azért annyit elmondanék, hogy minden rendben van velem és kis családommal, illetve úgy hangzik helyesen, hogy a legutóbbi jelentkezésem óta nem igen változott semmi.

Munkahelyünkön pénteken megvolt a szokásos évzáró vacsorás buli, melyen főnökünk elmondta, hogymegint 110 %-ot teljesítettünk, és csak így tovább, a 210 felé, azzal a boldog tudattal, hogy a jövő év sokkal nehezebb lesz, mint az idei volt... :)
Mindenesetre a buli maga az a vártnál sokkal jobban sikerült.

******

és akkor most amit igértem.

Itt van advent.
Ahogy ez egyik bloggertársam írásában látható volt, ilyenkor még a nem hívő emberek is elcsendesednek kissé, bár ma már ez sajnos nem igaz a kereskedelemnek köszönhetően, hiszen hangos reklámokkal igyekeznek minket rávenni arra, hogy karácsonyra készülődvén cseréljük le az egyébbként jól működő műszakicikkeinket mégjobban működő plazmatv-kre, vagy jól bevált telefonjainkat hiper-szuper gps-szel felszerelt csodakütyükre.

mint már azt nagyon régen említettem 2005 nyarán költöztünk ide a Gyulavári Béke utcai kertes családi házba az északtörökzugi panelből.
Ez év telén még volt hó, és advent második felében ez meg is mutatkozott nálunk.
Gondoltuk hurrá, lehet lapátolni.

A történethez tudni kell, hogy ez a ház közel van a gyulavári református templomhoz, eme templom toronyórája, pedig minden este kihagyhatatlanul rázendít egy szép református énekre pontban 7-kor
Mi ketten és a fiúk olyan fél-negyed órával 6 előtt mentünk ki, mi dolgoztunk, gyermekeink örültek a hónak és hócsatát vívtak.
Máshonnan is odahallatszott a betont érő hólapátok hurrogása, egyszóval ment a szokásos téli esti robot, hogy az udvari és a házelőtti járdák járhatóak és csúszásmentesek legyenek.
Egyszer csak pontban 6-kor megszólalt a torónyóra hangszórója, de most nem a szokásos "Maradj velem" kezdetű ének, hanem a "Csendes éj" harsant fel.
A hó, pedig újra rákezdett esni.
A gyerekek hócsatája és a hólapátok egyaránt elhallgattak.
Mindenki az énekre figyelt.
Mikor elhallgatott a toronyórába épített kis szintetizátor, olyan csend lett, amihez foghatót én nem is tudom hallottam-e valaha.
Ezután a lapátolás nehezen akart folytatódni, a hó, pedig reggelig esett tovább szakadatlan.
Sőt még a karácsony is fehér volt abban az évben.

Azóta minden Adventi időszakban eszembejut ez az emlék, főleg tudnék örömmel emlékezni, ha már ahogy Viktor írta "Tél tábornok ránk zúdítana a havacskából egy kicsit az eső helyett.
Nem beszélve arról, hogy a havas és a hó utáni száraz hidegnek gyógyító ereje is van a vírusokkal fertőzésekkel szemben, valamint nem kell gondolom senkinek mondani, hogy mekkora szüksége lenne a téli csapadékra a mezőgazdaságnak.
Dehát reméljük legalább karácsonyra fehér lesz az utsza...

[Mindenki tudja, hogy ennyi az egész.
Az élet, csak arasznyi repülés földtől a földig.
A világnak mindegy, hogy meddig élsz,
de neked és nekem ez most az egyetlen
az első és az utolsó bevetés!]

(Sztefanovity Dusán)