Ezzel a bejegyzéssel kicsit eltérek a már talán megszokott szakmai beszámolóktól, de megvan rá az okom. Rohanó és gondterhelt világunkban sokat segíthet a humor abban, hogy átvészeljük a nehézségeket.

Egy hete történt az eset, amit most megosztok a kedves olvasókkal. Telefonom és Hádi unszolására ébredtem. Hamar indultunk is a lifthez, mert bizony a tizedikről a legrövidebb út a lift a földszintig. Ez persze akkor igaz, ha a lift üzemképes állapotban van. Jóhiszemű voltam, tehát abban a reményben csuktam magunkra a lift ajtaját, hogy pár másodperc múlva a földszinten leszünk. Ez a terv azonban füstbe ment, vagy esetünkben liftaknába ment. A negyediken megállt a kabin, majd emeletenként ereszkedtünk lefelé. Újra naivitásom áldozata lettem, mert remélni merészeltem azt, hogy a földszinten megállunk. Lélekvesztőnk azonban tovább zuhant a liftaknába. Ekkor már egyértelművé vált, hogy komoly baj van a felvonóval. Mit tesz ilyenkor egy lakótelepi polgár? Vészcsengő benyom, várakozás az ügyfélszolgálatos hölgyemény hangjára. Ígéretet kaptunk aztán arra, hogy hamarosan érkezik két markos járőrlegény és kimentenek minket a liftből, mely hirtelen cellává változott.

Teltek a percek, melyek akkor óráknak tűntek. Derék vakvezetőm már kicsit toporgott, mert szorította a szükség, de ettől eltekintve fegyelmezetten viselte a dolgot.

Egyszer csak megérkezett két segítőnk. Az egyik fickó a gépházhoz ment, hogy legalább fel tudja húzni a liftet a földszintig, a másik emberke viszont hihetetlen előadásba kezdett. Stand-uposokat megszégyenítő humorral adta elő, hogy nekik is van kutyájuk, akit nem sikerült megnevelniük és mindig mellettük alszik az ágyban, de lassan már leuralja őket teljesen. Felesége egyik legjellemzőbb tulajdonságaként az állatok szeretetét emelte ki a liftszerelőből hirtelen komédiássá előlépett fazon. Tervezgetik, hogy állatkertet nyitnak, de egy elefánt bajosan férne be az ágyba, egy cápa pedig barátságtalan lenne a fürdőkádban.

A nevetéstől már gyorsan teltek a percek, majd meg is indult velünk a kabin a földszint felé. Talán soha nem örültem még így a lift elhagyásának és a szabad levegőnek.

Biztos vagyok benne, hogy nehezebb lett volna elviselni a várakozást a szerelő humora nélkül. A nevetéssel azonban az idő is gyorsabban szállt, majd meg is oldódott minden. Természetesen ezzel nem azt szeretném sugallni, hogy csináljunk viccet a nehéz helyzetekből hanem csak annyi a tanulság, hogy sokat enyhíthet egy nehéz helyzeten a humor, a derűlátó hozzáállás.