Kedves olvasó!
Akár hogy is számolom, január közepe óta nem jelentkeztem naplóval. Most megint jön a mentegetőzős duma, hogy többsször is nekileselkedtem, hogy végre írok, csak aztán...

Nos, ami a lényeg: Isten kegyelmének hála megnősültem. Egy ilyen esemény nagy fordulópont az ember életében. Előtte sok-sok szervezés volt, ami sok-sok energiát vett el, főleg Vicától, mivel a nagyobbik részt ő csinálta.
Az esküvő május 31-én volt, legalábbis az egyházi szertartás, mivel a polgári még május 28-án délután lezajlott a zuglói önkormányzatban. Bár nagyon reméltük, hogy szép, napfényes idő lesz pünközsd vasárnap, ám nem így történt. Így az eredetileg a Margit szigetre tervezett fotózást a családdal a Halász Bástyán tudtuk csak megejteni. A fotózást egy miskolci adventista testvérünk vállalta, teljesen ingyen.

Aki olvasta Tamás legutóbbi bejegyzését, az kaphatott némi képet arról, milyen is volt az egyházi szertartás.. Természetesen mi ezt máskép éltük meg, mint legjobb barátom., az biztos, hogy végéig éreztük isten áldását, jóváhagyását. Sokkal többen vettek részt az egyházi szertartáson, mint ahogy azt gondoltuk. Egy hatalmas imaházban volt az istentisztelet, amelyet zsúfolásig megtöltött a vendégsereg. Túl azon, hogy egy menyegzői istentisztelet volt, a legfőbb vágyunk az volt, hogy maga az evangélium szólaljon meg, hiszen nagyon sok olyan ember is eljött, aki még sohasem hallott a Krisztusban kínált reménységről. Az igehirdetés mellet, amely a maga egyszeűségben mgéis nagyon fenkölt volt, nyilván a sok szép szolgálat is, amely elhangzott, az előbb említett célt szolgálta.
Mindenképpen meg kell emlékezni arról, hgoy gyülekezeti testvéreink és barátaink mennyi mindent tettek azért, hogy minden a leggördülékenyebben menjen. Ez igaz volt mind az előkészületekre, mind pedig az istentisztelet utáni álllófogadásra. Ez úton is köszönjük fáradozásukat! Három emeletes torta is volt, melynek csúcsán velünk együtt Ike is ott pózolt. Nagyon vicces volt. Az állófogadás után következett a vacsora a Trófea Zuglóban. Az este fénypontjaként játékos vetélkedő és görög körtánc volt, élő zenekarral. Mit mondjak, kitűnő zenekar volt. Úgy kerültünk velük kapcsolatba, hogy Szani, egyik kolléganőm huga tagja ennek a zenekarnak. A körtánc ötlete már régebben felmerült, mivel más esküvőn is láttunk ilyet. Jó páran voltunk olyanok, akik végig roptuk a táncot. Szani még énekelt is nekünk külön, ami igazán szép és meghitt volt.

Másnap aztán korán kellett kelni, mivel indultunk Zalahalápra, ahol a nászutunk volt. Egy testvérnőnk adta egy hétre ingyen a telkét, megrakott hűtővel és minden más jóval. Köszönet érte! Leszámítva a hűvös időjárást, tényleg nem lehetett panaszra okunk. Sokat pihentünk, sétáltunk, élveztük a csendet, a madárcsicsergést, no meg bibliai előadásokat is hallgattunk, hogy a lelki táplálékunk is meglegyen. Sajnos csak egy hét volt a nászút, tovább is el tudtuk volna még viselni ezt a nagyon is csodás környezetet.

Most pedig zajlanak a hétköznapok, azok a bizonyos "szürke hétköznapok", munkával, takarítással és néha-néha pihenéssel. Sokkal jobb azonban az, hogy most már együtt vagyunk. Most ennyire futotta, mivel elég öreg éjszaka van már, ezért be si fejezem. Remélem, lesz mit írni ez után is!!