Csillogó csillagok alatt
csókok csattannak egyre,
gyenge gyémántfényű gyertya
ragyog le szívemre.
Gyertya, mely szemed
szeretettel telt szép lángja,
hiszen te lettél életem éneke,
páratlan párja.

Kócos hajad a párnán
- mint egy régi-régi ábránd -,
képtelen, kegyetlen kínokat követő
hosszú, halálos harcokat felváltó beteljesülés.

Mellettem alszol el,
melletted ébredek, boldogan.
boldogságom te vagy,
benned rejlik mi boldoggá tesz.
Boldogan látom magunk,
ahogy két ember az élet tengerén evez,
ahogy lekerült már minden nevetséges mez,
ahogy szeretlek és ahogyan TE szeretsz.

Életemben nem kívántam sokat,
kergettem bár egyre az álmokat,
és az egyik te voltál
- bár névtelen -, s ugye erre nemis gondoltál.
Egy álmom van még: egy virág,
egy olyan virág, mely maga a világ
mely virág-világ lehet a világban,
mi kettőnk gyümölcse,
világunk egybenövése,
kettőnk öröksége.

Álmodik az ember megannyi szépséget,
átél ezer meg ezer kétséget,
de mindezért jutalma a szeretet
a szeretet és az élet
melyet családjában élhet.

Te vagy a családom,
örömöm s bánatom,
szeretőm és szerelmem
szajhám és kedvesem,
s te leszel gyermekeim anyja,
aki a kezembe adja
az életet, a jövőt
és szabadon szerethetlek majd Benneteket
téged és gyermekemet,
és hiszem, a szeretet összeköti az embereket.

Szeretjük egymást,
te engem, én téged,
mi Őt majdan, Ő minket,
s már látom ahogy napsütötte rétté válik az élet,
ahogy enyhül az idő és eltűnik a hó,
ahogy felolvad a jég,
most már érzem ölelni oly jó
és szeretni sohasem elég
téged, feleségemet
és majdan őt, akit
tőled akarok,
veled akarok,
s majdan, ahogy az ölelő karok
körül fonják egymást,
értjük az érthetetlent,
érezzük a világot,
amit magunknak teremtettünk,
mint Isten teremtünk önzőn és szeretettel.
és ez a jövőbéli kép, mely erőt ád nekem.
Erőt, mely belőled fakad,
erőt, melynek forrása te vagy,
birtokosa én,
tudok hinni, hiszen a nap legvégén
melletted nyugalomra lelve,
a beteljesülést már nem keresve
megpihenhetek.
A napok során, melyek űznek a mélly felé,
érzem, hogy őrzöl, féltesz,
köszönöm, hogy szeretsz...
köszönöm hogy szerethetlek téged.
Budapest, 2010. 02. 20.