Bizonyára sokan tudják, hogy április 27-e a vakvezető kutyák világnapja. Néhány évvel ezelőtt már írtam erről a blogban, akkor még Ike volt a társam. Akkor is leírtam, amit most is nagyon komolyan gondolok, hogy számomra mérföldkő volt, amikor vakvezető kutyával kezdtem közlekedni. Ike tizenegy évig volt mindenben a társam, amiben csak egy kutya lehet az ember számára. Kitűnő vezető volt, és személyiségünk is teljes mértékig összhangban volt. Tény, hogy domináns lénye volt, ami bizonyos dolgokat megnehezített, de összességében nem bánom, hogy tizenegy évig ő volt a társam. Olyan dolgokat tanulhattam meg tőle, és általa, amit most, hogy már egy teljesen más karakterű kutyám van Athosz személyében, nagyon jól tudok kamatoztatni. Hálat adok Istennek, hogy Ike-ot úgy tudtam nyugdíjazni, hogy egészségi állapota kitűnő. nemrég beszéltem új gazdáival, akik azt mondták, hogy Ike msot is jól van, bár tény, hogy kissé elkényelmesedett, de azt hiszem, hogy tizenegy év megfeszített szolgálat után ez nem is baj. Remélem, hogy még egy-két év áll előtte, bár az is nagyon nagy isteni kegyelem, hogy most lassan tizenháromévesen is még viszonylag egészséges. Teljes szívemből szeretném, hogy amennyi örömöm volt nekem tizenegy évig benne, annyi örömük legyen benne új gazdáinak, akik úgy gondoskodnak róla, ahogy ő azt ténylegesen megérdemli. Tudjuk, hogy Ike új gazdáit Isten jelölte ki, mint ahogy abban is biztosak vagyunk párommal együtt, hogy Athoszt is Isten jelölte ki a számunkra.
Holnap lesz hét hónapja, hogy Athosz velünk van. Amikor először mentem vele még Csepelen a kutyasulin, már akkor világossá vált, hogy ő az, akit Isten rendel társul. Kicsit nehezebb volt az első hónap, mint annak idején Ike-val, akivel nagyon hamar összeszoktunk 1999 augusztusában, de hét hónap után azt mondhatom, hogy vannak dolgok, amikben felül múlja Ike-ot. Ilyen például a szintkülönbségek jelzése, még ha gyorsabban is haladunk, akkor is nagyon pontosan és magabiztosan jelzi az esetleges szintkülönbségeket. Tény, hogy más lélek, mint amilyen Ike volt, de úgy érzem, hogy most már megtaláltuk a közös hangot. Eljutottunk oda, hogy vele is azt a szabadságot érzem, amit Ike-val való közlekedésem során éreztem. Athosz azért is nagyon jó társ, mert a kutyás társadalomba is jobban be tudunk integrálódni, mint Ike-val, aki nem kifejezetten votl kutyabarát. Ennek ékes bizonyítéka a mindennapos esti séta a parkban a kutyás csapattal, aminek most már mi is a tagjai lettünk.
nagyon kötődtem Ike-hoz is, de Athoszhoz talán még inkább. Az ő ártatlansága, tiszta személyisége, mindenáron való megfelelni akarása olyan gyengéd érzelmeket vált ki páromból és belőlem is, amilyet csak lehet. Következetes szabályrendszert felállítottunk Athosszal szemben, ilyen például, a kunyerálás teljes tilalma, ám úgy tűnik, hgoy ő ezeket a szabályokat hajlandó betartani, mert tudja, hogy mi vagyunk a ranglétra tetején, és ő csak alattunk foglalhat helyet. Tudja, hogy csakis akkor válthat ki belőlünk pozitív reakciókat, hogyha fegyelmezett.
Ezen a napon minden derék vakvezető kutyáról illik megemlékezni, akárhol is képezték, hiszen ezek a jószágok szolgálják önzetlenül az embert, éjjel és nappal, hóban, fagyban, esőben és forróságban, egyszóval mindenben. A társadalom is talán kezdi megérteni azt, hogy mennyit érnek ezek a derék ebek, mennyire fontosak a számunkra. Érdemes ezen a napon megemlékezni azokról az emberekről is, akik áldozatos, embert próbáló munkával készítik fel kutyáinkat a munkára, a közös életre, amely cseppet sem könnyű. E világnap tehát nemcsak a vakvezető kutyákról, hanem az őket kiképző emberekről, valamint a velük közlekedőkről is szól.
Nekünk vak gazdáknak jogunk és kötelességünk, hogy ezen Isten által megáldott teremtmények szolgálatát megbecsüljük, életüket minél gazdagabbá tegyük. Azt mondtam, hogy jog és kötelesség. Mert a kutya nem gép, hanem egy érző lény, aki akkor szolgál szívesen, hogyha következetes, szeretettel megalapozott szabályok vannak.
Végezetül pedig hívő emberként hálát adok Istennek, aki megteremtette a kutyát, és képessé tette arra, hogy az állatvilágban az ember leghűségesebb, legsokoldalúbb segítőtársa legyen.