Örök közhely, de ettől még igaz, hogy repül az idő. Még tisztán emlékszem, hogy mennyire vártam a nyarat, vártam, mert a szabadságot jelentette talán. A várt dolgok egy része meg is valósult, tehát sikeresen befejeztem tanulmányaimat, Csillagponton is részt vettünk. Az már csak hab volt a tortán, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy ismét az egyház berkein belül szolgálhassak. Az elmúlt héten megadatott azért egy izmos megfázás is, annak minden gyönyörűségével. Napokig lázas voltam, a torkom is nagyon fájt, a hangom pedig olyan volt, mintha hetven éve pipáztam volna, és nem spóroltam volna a tömény italokkal sem.

A nyár aztán szépen búcsúzott az elmúlt hétvégén. Szombat délután ugyanis egy kis társasággal megrohamoztuk a Margitszigetet. Társaságunkban volt Zsuzsi, Enci, seida Zoli, Peti, valamint egy kortárs költő, aki most kezd befutni, Véghelyi Balázs. Hádi is velünk volt természetesen, nagyon szépen dolgozott. Mostmár lehet vele csapatban is közlekedni, nem akar folyamatosan előzgetni, mint régebben.

Az összejövetelünknek amolyan picknick jelleget adtunk, tehát mindenki hozott, amit tudott. ÉN elkészítettem specialitásomat, mely egy húskrém. Enci sütit sütött, Zsuzsi a telkükről származó szőlőt hozott, Balázs pedig borral örvendeztette meg azokat, akik szeretik a bort. Enci meglepett minket, mert nem vetette meg a borocskát, de inkább aranyos hatást keltett. Jókat derültünk, de mellette volt alkalom a komoly beszélgetésre is. Kiderült például, hogy Balázs személyesen ismeri Gyarmati Fannit, Radnóti feleségét. Hihetetlen, hogy élnek ma még olyan emberek, akik élő irodalomtörténetnek számítanak, igazi legendák. Történelemről is beszélgettünk, Zoli pedig olvasott egy Füle Lajos verset is nekünk. A picknickről készült hangfelvétel és fényképsorozat is.

A szombatunk még ezzel nem ért véget, hiszen jöttek hozzánk este nyolcra Vityáék. Sajnos késtünk kicsit, de nem volt harag. Kárpótoltuk őket egy kis teával és édességgel. Örömmel láttam, hogy míg mi Vityával a hangszeremet bűvöltük, Zsuzsi és Évi is beszélgetni kezdtek egymással. Eddig ez a találkozás volt a legoldottabb mindenki részéről szerintem.

A tegnapi pihengetős nap után, ma ismét beindult a munka. Lórival kivittük Csepelre dokihoz Hádészt, ugyanis megrándult a lába. Vasárnap délután vettük észre zsuzsival, hogy erősen sántít a ballhátsó lábára. Reggel sem volt jobb a helyzet, így arra jutottam, hogy segítséget kérek és megmutatjuk orvosnak. Kiderült, hogy semmi komoly, egy kis rándulásról van szó, ami magától meggyógyul majd idővel. Estére már egész virgonc lett a fiú. A munkáról alapvetően elmondható, hogy nem fogunk unatkozni. Jövőhét hétfőn szemináriumi előadást tartok a Károli Htk-n, valamikor a közeljövőben pedig Erdélybe megyünk egy konferenciasorozatra. Lassanként beindul a hitoktatás is, tehát valóban eseménydús hetek és hónapok várnak rám.

Nincs mit tenni, elbúcsúzott a nyár. estére szélvihar kerekedett, mely nyomatékosabbá tette a tényt, hogy megérkezett az ősz. Sokan szépnek tartják az őszt, én a szomorkássága miatt inkább keserűnek érzem. Lassan lehullanak majd a levelek, aztán utat készít magának a tél. A remény azonban tovább élhet bennünk, hogy lesz még nyár. Emberi kapcsolataink ápolása pedig nem függhet évszakoktól. Sok értékes beszélgetéssel, szép emlékekkel gazdagíthatjuk egymást. Ahogy borongósabb napokon felidézzük ezeket a találkozásokat, lelkünkben máris nyár lesz újra. Fújhat odakint a szél, mert ha bennünk békesség van, akkor akár naponként megélhetjük a nyarat. Én biztos vagyok abban, hogy erre a szombati picknickre emlékezni fogok a téli hidegben is.

Elköszönt tehát a nyár, de örökségét itt hagyta, hogy emberi kapcsolatainkat ápolva, megőrizhessük a fényt, melyet Isten plántált belénk.