A vakmisszió szolgálata Gyöngyösön
A 2011. január 22-ei szombatnapra már régóta készültünk. Második alkalommal jártunk Gyöngyösön, ahol ismét nagyon szívélyes fogadtatásban részesültünk. A korábbi előrejelzések ellenére a csodálatos időben és a napsütésben is az Úr kegyelmét élvezhettük. A mostani alkalommal két vakvezető kutya volt velünk: Eló antival, és Athosz velem. A gyöngyösi szervezők kifejezett kérése volt, hogy két kutya legyen a rendezvényen. Délelőtt folyamán az igét én hirdettem 1Korinthus 12:12-27 versei alapján, kiemelve a testvéri közösség fontosságát. Ezt követően bőséges ebéddel leptek meg a kedves testvérek, majd átsiettünk a művelődési házba, ahol egy gyöngyösi testvérnő vezetésével minden csodálatosan elő volt készítve, nekünk már valóban csak a saját dolgainkat kellett kipakolni.
A program fél 3-kor kezdődött. Rövid bemutatkozás és bevezető után a gyermekekhez szóltunk: egy beszélgetés kapcsán igyekeztünk felkelteni az érdeklődésüket a nemlátó emberek iránt. Mindeközben a Gyöngyösi Televízió jelenlévő munkatársai Barna Marikával és velem készítettekriportot . Ezután egyik látássérült tagunk gitárral a kezében Istent magasztaló éneket tanított kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A vendégek pedig egyre csak gyülekeztek, és nagyon meglepődtünk, amikor kiderült, hogy a programunk iránt tavalyhoz képest csak nőtt az érdeklődés, hiszen a korábbi létszámot 20 fővel meghaladtuk, vagyis összesen 92 vendég regisztrált a programra.
Az ének után kezdetét vette az alkalom mozgalmasabb része: a gyerekek tíz-tíz percet töltöttek egy-egy asztalnál, s folyamatosan továbbhaladva sikerült mindenkinek minden asztalnál megismerkedni az ott bemutatott dolgokkal. Készültek ismét Braille írású könyvjelzők Braille-tábla, illetve pick-gép segítségével, lehetett bekötött szemmel almát pucolni, kipróbálni a pénzérmék tapintás útján való felismerését, illetve dominózni, gyöngyöt fűzni, majd immár nyitott szemmel megismerkedni a vakok életét megkönnyítő eszközökkel. Természetesen most sem maradhatott el a közlekedési bemutató, amelynek során látássérült tagjaink bot illetve vakvezető kutya segítségével kerülték ki a felállított akadályokat. A programot ezúttal is a kötetlenebb csörgőlabdázás zárta.
Nagy öröm számunkra, hogy a vakmisszióval tartott három olyan fiatal segítő is, akik eddig nem vettek részt a munkánkban, de lelkesedésük láttán hisszük, hogy a továbbiakban is számíthatunk rájuk, s akik utánpótlást jelentenek majd a vakmisszió számára. A nagyszerű helyi szervezésnek köszönhetően maradt némi időnk, és az alkalmon lehetőség nyílt kötetlenebb beszélgetésre is, amelyre nagy igény mutatkozott a vendégek részéről. A program után, mivel egy órás buszút állt előttünk, Antival és egy helyi segítővel kivittük a két derék ebet. Mindkét kutya botokat hozott felváltva, és jó nagyot játszottak. Vakvezető ebjeink nagyon fegyelmezetten viselkedtek egész nap, és kiválóan dolgoztak. Nagyon szabadnak éreztem magam, amikor délután a művelődési házba mentünk úgy, hogy Athosz vezetett a többiek után. Az előttem haladók beszélgetése tökéletesen elég segítséget adott abban, hogy Athoszt miként irányítsam. Van a kis lurkónak egy olyan jó tulajdonsága, hogy tudunk menetütemet váltani egyik pillanatról a másikra. Ha kell, tudunk gyorsan menni, ha viszont szükséges, lassan is képesek vagyunk haladni, például egy csoport tagjaként. Ike domináns lénye ezt nem igen tette lehetővé, mivel ő mindig a csapat elején akart menni velem együtt, még akkor is, hogy ha idegen terepen haladtunk.
Hazafelé a buszon rendkívül jóleső érzés töltött el mindannyiunkat, és egy szívvel mondhatjuk: a Szentlélek teljes bizonyossággal közöttünk volt, és áldásával árasztotta el ezt a csodálatos szombatnapot minden jelenlévő számára.