No megpróbálom betartani az igéretem, melyet 23-án tettem.
Persze gyakorlott olvasóim mondhatják, hogy láttak ők már karón varnyút és mégis elszállt.
Az ünnep és a hozzáhosszabbított hétvége a legutóbbi bejegyzésben említett módon lezajlott
Ákiék a vasárnapi meccset is magabiztosan nyerték meg.

Hétfőn megkezdődött az új hét November utolsó hete.
Mikor bementem az osztályra, ráadásul elkésve 7 óra helyett 7.10-kor értem be, na persze nem lett belőle gond, kisérteties csend fogadott.
Azthidtem semmi munka nem lesz hétfőn, nem is szakadtam meg.
Marcsi és a fiúk elmentek Gyarmatra résztvenni egy jó kis csirkekopasztásban, nem is vártam őket haza, csak valamikor estére, de meglepetten tapasztaltam mikor délután ballagtam a buszmegálló felé hogy fékez mellettem egy ismerős hangú jármű és Ákos hangja szól ki belőle.Így már együt értünk haza mind a négyen.

A ked kissé nehezebb nap volt, mert Marcsinak részt kellett venni egykisebb fajta orvosi vizsgálaton, a vizsgálat kisebb fajta volt, de az én agodalmam annál nagyobb.
Főleg, mert déltájt felhívtam telefonon, méga váróban volt és fura volt a hangja, állította, hogy nincs semmi baj, de nem igazán győzött meg, aki engem ismer az tudja, hogy hogy tudok faggatni telefonban, mikor valamit nem érzek biztosnak.
Majd nem túl sok idő után ami nekem napoknak tűnt átjött az osztályra és elmondta, hogy tényleg nincs semmi gond, csupán csak pszichésen viselte meg a várakozás és maga a vizsgálat.
Megnyugodva tértünk haza, mivel az ő érkezése egybeesett a munkaidőm végével.
A tegnapi és a mai nap már nem telt munka nélkülsem sem, pedig kevés munkával.
A szokásos 3 óra helyett, Kb. 4-kor estem haza, de úgy, hogy háromnegyed 3-kor még dolgoztam, szerencsémre sikerült elkapni a 3-as buszt ide Váriba, féltem mert tanszünetben kissé másképp járnak az itteni buszok.

Azért a tegnapi nappal nem lehetek igazságtalan, mert ott én is elhúztam a munkát, de A fizikoterápián jót beszélgettünk a lányokkal így kicsit később kezdtünk.
Szükség van ezekre a beszélgetésekre, mert ott éljük le a fél életünket egymással majd hogy nem jobban ismerjük a munkatársunkat, mint a családtagjainkat, mondom "majd hogy nem", tehát kellenek ezek a reggeli szeánszok. :)

Jó hír viszont, hogy már csak holnap megyek dolgozni, hiszen hétfőtől szabadság, nem mert a Riviérára mennénk nyaralni, na sajnos nem nyertem a lottón. :)
Csupán csak most tudnak helyettest adni.

[Mindenki tudja, hogy ennyi az egész.
Az élet, csak arasznyi repülés földtől a földig.
A világnak mindegy, hogy meddig élsz,
de neked és nekem ez most az egyetlen
az első és az utolsó bevetés!]

(Sztefanovity Dusán)