A hét elején eljött az a nap, melyre régen vártam már. Ez a nap tette kézzelfoghatóvá, hogy valóban felvételt nyertem a Károlira, vallástanár hittanár nevelő szakra. Htk-s hallgató lettem, ha levelezőn is, de mégis.

Hétfő reggel Hevesi Krisztával találkoztam, mert őt is meghívtuk az évnyitó Istentiszteletre, melyet a Városligeti Fasorban lévő Református templomban tartott az egyetem. Az igehirdetést Végh Tamás Nagytiszteletű Úr tartotta, az ottani gyülekezet lelkésze. Rengetegen voltunk. Minden kar, minden hallgatója jelen volt, valamint sokakkal hozzátartozók is jöttek.

Az Istentisztelet után,a kitűntetések átadása következett, majd mi elsősök fogadalmat tettünk a szolgálatra, szorgalmas tanulásra a cél érdekében.

Az alkalom után, sietnünk kellett az egyetemre, hiszen vártak már minket a Tanulmányihivatalban, ahol a beíratkozás folyt. A tárgyak felvétele természetesen már itt is neten keresztül történik, Neptunon keresztül, amit kikellett ismernem a héten Jaws-zal. Először kicsit megijesztett a dolog, de aztán rájöttem a rendszer lelkivilágára, azóta gond nélkül kezelgetem.

A misszióban is kicsit beindult a munka. Egyrészt itthon végezhető munkákat kapok, másrészt most hétvégén két nap is voltunk valahol, ma például Budakeszin, az ottani gyülekezetben.

A jövőhét sem lesz kevésbé mozgalmas, hiszen Kedden Nagykőrösre megyünk, régi főiskolámra, ahol énis előadást tartok a hallgatóknak. Még valaha nekem tartottak ott előadást, most én fogom jártatni a számat kicsit azok közt a falak között.

A Hobby rádióhoz visszatértem. Igazán soha sem hagytam ott, csak lélekben voltam annyira kimerülve, hogy szüneteltetnem kellett a műsoraimat. Most azonban szeretném erősíteni a rádiót, mert ez a rádió megérdemli, hogy küzdjenek érte.

Donci állapota furcsa nagyon. Olyan idős emberéhez tudnám hasonlítani, akinek már kicsit mindenhol fáj, de az agya még sokmindent akarna, ám a vége zihálás és mérhetetlen fáradtság lesz minden próbálkozásának. Sajnálom őt, mert nem fogja fel még, hogy jobb neki a pihenés már. Lassanként azért kezdi érezni, hogy kellemesebb pihennie, mint erőn felül dolgoznia. Ez az időszak mindkettőnknek nehéz. Rossz látnom, hogy küzd a leküzdhetetlen ellen, ezt még tetézi a fehérbotos szerencsétlenkedésem, kiszolgáltatottságom, melyet kutya mellett soha sem éreztem. Hádész bizonyára tanul szépen, a jövőhéten már érdeklődök majd felőle, és amint tehetem, meglátogatom a kapcsolat építésének érdekében.

Telnek tehát a napok, mindig van valami feladat. Sokszor csak kapkodom a fejem, majd azon veszem észre magam, hogy ezen is túl vagyunk.