Ahogy véget ért az első félév, máris elkezdődött múlthét szombaton a második félévünk. A tanulmányis nénivel lefutottuk szokásos körünket, ugyanis mindig orrol valamiért az évfolyamunkra, de szerintem alapvetően az egész diákságra, hogy munkát merünk neki adni.. Múltkor is még a vizsgajelentkezésekkor kiselőadást tartott nekünk a neptunnal kapcsolatban, ám azt szeretik elfelejteni, hogy bizony volt olyan vizsgaidőszak kellős közepén, hogy majdnem egy hétig elérhetetlen volt a neptun. Ezektől a kis buktatóktól eltekintve, belevágtunk a félév rejtelmeibe. Alapvetően ez sem lesz gyenge félév. Filozófiával kezdtünk, most Arisztotelész került a középpontba. Máris megkaptuk két csodálatos kötelező olvasmányunkat tőle mégpedig a lélekről című művének döntő részét, valamint a Nikomakhoszi etikát. Előre cidrizek, hogy hogy fogom beszerezni ezeket a műveket, de ha máskép nem megy, marad a kölcsönzés, szkennelés. Ezt követően vallástöri órák, majd egy dogmatika egyveleg következett, így tehát kellőképpen kifáradva értem haza.

Doncán szombaton próbál segíten i a kezelőorvosa. Sajnos a daganat ismét növekszik a bal szeménél. Az már bizonyossá vált, hogy altatni nem szabad a fiút, mert nagyon nehezen viseli. Alapvetően lestrapált állapotban van, rengeteget alszik. Ha még erre ráaltatunk, az súlyos következményekkel járhat. Sajnos nem tudok jelen lenni a beavatkozásnál, mert suliba kell mennem. Levelezőn ha egy napot kihagy az ember, csúnyán visszaköszön vizsgaidőszakban a dolog. Ami biztos, hogy olyan beavatkozás lesz, ami nem igényel altatást, részleteket még nem tudok.

Pénteken komoly szolgálat vár rám, a Református Missziói központban. Áhítatot és előadást kell tartanom. A Siketmisszió vezetője hívott fel hétfőn, hogy szükség volna rám. Talán bizonyíthatok is az ottaniaknak, hogy érdemes átvenniük. Na nem azért, mert olyan jó volnék, csak sajnálnám félbehagyni azt, amit elkezdtem. Régi hittanosaim megkerestek, hogy szeretnének ifjúsági hittant. Mellette ott van a sima hittancsoportom, tehát azt látom, hogy valami elkezdődött, valami kezd beérni. Ez persze nem az én dicsőségem, hanem Istené, de azt látom, hogy a Szentlélek kezd munkálkodni a szolgálatomban, ami erőt és lelkesedést ad. Még bottal is elbóklászok, de ha átveszem Hádészt, akkor ismét enyém lesz az a mérhetetlen szabadság, amit csak az érthet, aki közlekedett már vakvezető kutyával. Mást nem tehetek, mint bízom isten megtartó kegyelmében, hogy megtart a szolgálatban, amire elhívást kaptam, amire feltettem az egész életemet. Ha lesz társam a szolgálatban lesz, ha nem, akkor kénytelen leszek az egyedülléttel is megbarátkozni, de életem értelme a szolgálat. Ezt talán sokaknak nehéz lehet megérteni, de érzem, hogy eszköz vagyok Isten kezében, mely néha suta, olykor hasznos, de az akarat szolgálatra késztet. Sokat elmélkedek mostanában ezekről a dolgokról. Az egyedüllét, természetesen nem barátok nélküli életet jelent, hanem talán társ nélkül kell élnem, de ezt sem szeretném elkiabálni, mert Isten útjai kifürkészhetetlenek. Egy bizonyos, van küldetésem ebben a világban, mely gyakran rögös utakon visz engem, ám a megígért fény felé sietek, mely nem más, mint Isten királysága.

Hogy ne tűnjön prédikációnak írásom, egy egészen más dologról pötyögök néhány sort. Alapvetően szeretem az audiojátékokat, van is néhány a gépemen. Talán nem minősül reklámnak ha megemlítem a sound rts-t, vagy akár a Galaxirangert. Ami azonban tegnap a kezembe került, egy Magyar fejlesztés, mely jelenleg csak béta, de ígéretes. A játék neve, Forcemusketry. A játék tömör lényege az, hogy a Földet a főhősnek, vagyis a játékosnak meg kell védenie egy fura szörnyfajtól, majd a főkristájt kell szétlőni az arra alkalmas kristájzúzó fegyverrel, ami az energiát adja nekik. Ezt a kristájyölő fegyvert is meg kell lelni. A fejlesztő szerint sok új funkcióval fog bővülni a játék, nekem már így is tetszik.

Zajlik tehát az élet körülöttem, én pedig próbálom tartani a lépést, még ha gyakran erőltetettnek is tűnik a menetelés.