A mai napon, gyakoroltunk Hádésszal és Miával, itt a környéken. Kicsit izgultam, hogy Hádi megismer-e, de megismert, örült nekem. Örömmel tapasztaltam azt is, hogy semmit nem esett vissza, sőt, komolyodott is. Jelzései mégprecízebbek lettek, mostmár a legkisebb bukkanókat is magabiztosan jelzi, a jelzésekre rá is feszít. Mielőtt dolgozni kezdtünk volna, kimentünk vele, a leendő futtatójára, amit nem rég fedeztünk fel itt a környéken, a patak parton. Mia ideálisnak találta a helyet, Hádésznak is tetszett, jókat futott rajta. Nagy örömmel tölt el, hogy Hádész gyönyörűen behívható. Elég volt a nevét kiejtenem, ha messzebb is volt, már vágtatott felém az ifjú titán.

A futtatás után felhámoztam, majd elindultunk a trolimegálló felé. A futtatóról, két zebrán kell átkelni, majd jobbra a sarkon és egyenesen irány a megállóba. A zebrák előtt, egy kis hídon is át kell mennünk, mely a Rákospatak felett megy át. Hádész gyönyörűen jelezte a híd kezdetét és végét is, pedig sokszor bottal én alig érzem, olyan kis bevágás jelzi a híd kezdetét és végét. A zebrákat is gyönyörűen megtalálta. Annyira jól akart dolgozni a fiú, hogy még közelebb is kellett küldenem a járdaszegélyhez, mert olyan óvatoska volt. Az átkeléseknél magabiztos húzással vitt át a túloldalra. A túloldali járdákat is magabiztos ráfeszítésekkel jelezte. Az irányító parancsokat magabiztos behúzásokkal, vagy eltolással végezte, nagyon meg voltam elégedve. A megállót azonnal megtalálta, az első megállóba parancsomra. Még két első mancsával fel is mancsolt a kukára, hogy nyomatékosabban jelezze. Nagyon megdicsértem. Járművel most nem utaztunk, hanem megfordultunk, majd elindultunk a házunk felé. Minden járdarepedést szépen jelzett, amit tudott, szépen került is. A ház lépcsőjét is szépen megtalálta a ballra lépcsőhöz parancsra. Ha már ott voltunk, be is jöttünk, egészen fel, a lakásomba. A lift egyáltalán nem lepte meg, szépen leült a lábamhoz, míg haladtunk felfelé. A lakás tetszet Hádésznak nagyon. Látszik, hogy lakásban nőtt fel, óvatosan közlekedett bent, persze mindent megszaglászott, mert elengedtem, hadd nézzen szét. Donci kutyajátékait megtalálta persze, hozta is nagy csóválva őket. A rövid szemlélődés után, leheveredett az ülőgarmitúrám elé, nagyon otthon érezte magát, aminek örültünk Miával.

Elindultunk aztán bóklászni tovább. Hádész nagyon labdás, de két határozot nemre letette a labdát, majd lelkesen bújt is bele a hámba. A cél ekkor Anyukám háza volt. Mia jelezte még házunk előtt, hogy Hádész elsőre megjegyez útvonalakat, így gyakran önállósítgatni szereti magát, mivel pörög az agya. Ez be is igazolódott, mert ahogy a futtatóhoz vezető zebra felé mentünk, Hádész már húzott volna a zebra felé, de egy határozott jobra parancsra, tudomásul is vette, hogy nem az fog történni, amit ő elképzelt, és teljesítette az utasítást. Mos tsem volt gond, mindent ragyogóan jelzett. Tempója dinamikus volt, de a lassan parancsra azért visszább vett kicsit.

Ezt követően visszavezetett még a fiú a lépcsőházunkig, majd Miával elmentek. Nehezen akart elindulni Miával, jól érezte magát velem.

Abban maradtunk, hogy jövőhéten ismét találkozunk és gyakoroljuk a közös munkát. Előreláthatóan a májusi átadón vehetem át Hádészt. Jövőhéten csípő és könyökízület röntgenre viszik Őt, hogy az átadás előtt legyen egy friss vizsgálat is, bár Hádész makk egészséges, de jobb a biztonság.