Egy barátnőm említette, hogy férje programozza a tudatosvásárló című weboldalt. Elkezdtem nézegetni az oldalt, és találtam egy kiváló cikket, melyet megosztok a Nagyérdeművel:

http://www.tudatosvasarlo.hu/cikkek/860
*
Hogy tisztán értsétek a továbbiakat, olvassátok el a cikket!
*
A cikk végén a szerző azt tanácsolja, hogy a gyereket foglaljuk le vásárlás közben, legyen olyan áru, melyet neki kell megtalálnia.
Kíváncsi vagyok, hogy nálunk ez a vásárlósdi hogyan fog alakulni, de ha jól sejtem, egy bizonyos kor után kisfiam önkéntesen vállalt tevékenysége lesz majd az általunk kívánt áruk felkutatása, így a gyerekcsalogató termékek problémái nemigen lesznek napirenden. Ha tényleg így alakul, elmondhatjuk, hogy a látáshiány nemcsak teher, hanem ismét egy olyan területet találtunk, ahol segítségével bizonyos problémák maguktól megoldódnak úgy, hogy valójában fel sem merülnek.
Blogomban több ilyen dologról is be fogok majd számolni, pl. hogy a kötődést apa és fia között mennyire erőssé tette a hordozókendő, szerencsére a babakocsi ugye nálunk nem bizonyult sikeres alternatívának, pedig próbálkoztunk hevesen. Így közvetve a vakság miatt elkerültünk egy tipikus gondot, apa nemigen tud mit kezdeni pici babájával. Ha nem lettünk volna látássérültek, sose jutunk el a kendőzésig, onnan a kontinuum-elvig, és bizonyára az otthon üléstől már depressziós lennék, vagy már régen bölcsiben lenne gyermekünk stb, stb.