Pénteken útnak indultunk Szendrőládra. A munkahelynél találkoztunk azokkal, akik kisbusszal mentek. Zsuzsi és Ricsosz, már ott beszélgettek a próbateremben, mire odaértem. Hamar útnak is indultunk. Út közben még felvettük Jankát, aki főnököm unokahúga. Janka egy két év körüli kislányka, aki sok mosolyt csalt arcunkra, az amúgy könnyűnek nem mondható hétvége során.

Este érkezdtünk meg Szendrőládra. A helyiek nagy vendégszeretettel fogadtak bennünket. Vacsorára ízletes halászlevet és gulyáslevest fogyaszthattunk, kellemes zenei aláfestéssel, melyet néhány ottani zenész szolgáltatott nekünk.

Régen hallottam már igazi autentikus cigányzenét. Az este folyamán egy dolgot hiányoltam, mégpedig azt, hogy nem volt közösségi. Mindenki ahol éppen tudott, leült, fogyasztott, majd ment bóklászni. Nem volt bemutatkozás, vagy ismerkedés a helyiekkel sem. Ők ugyan közvetlenek voltak, de mivel egész nap hajtottak azért, hogy nekünk minden kényelmünk meglegyen, így érthető volt, hogy fáradtan siettek haza.

Szép nyári este volt. Zsuzsival és Hádival sétálgattunk kicsit, majd elhelyezkedtünk szállásunkon, mely egy tornateremben volt. Leraktuk hálózsákunkat és polifómunkat, majd gyors fogmosás után nyugovóra is tértünk. Hádit még a Nemadomfel Házban megetettem, a vacsoránk után. A fogmosás gyorsaságát azért említem, mert egy csapra várt egy csomó ember, melyből meleg víz folyt kizárólag. Főnökömtől kértünk buborékmentes ásványvizet, hogy tudjunk inni és Hádinak se kelljen löttyöt innia. A fürdést el is felejthettük erre a hétvégére jóformán, hiszen egy zuhany volt az egész társaságra, lehetetlen vol tehát normálisan megmosakodni.

Másnap reggel fél hétkor keltünk. Hamar magunkra kaptuk ruháinkat, hiszen már ment a pakolászás a C-faktor című rendezvény elődöntőjéhez. A szendrőládi gyerekek számára rendeztünk egy az X-faktorhoz hasonló vetélkedőt, melynek helyezettjei értékes ajándékokkal lehettek gazdagabbak. A Nemadomfel Házban reggeliztünk, majd a nap felét ott töltöttük néhányan. Szerettünk volna segíteni az ott szorgoskodóknak, de ők jólszervezett módon már beütemeztek minden feladatot. Ahogy figyeltem szorgoskodásukat, bizony felvetődött bennem néhány kérdés és gondolat. Vajon ki tartozott ezen a hétvégén kinek köszönettel? Kicsit úgy láttam, mintha arra ment volna ki a játék, hogy az alapítványnak kellett volna megköszönni mindent. Tény, hogy az egész kezdeményezés, az alapítványunknak köszönhető, ám ezen a hétvégén azok a derék emberek érdemelték meg igazán a köszönetet. Fáradhatatlanul dolgoztak, lesték minden kívánságunkat. Vajon elhangzott-e a vezetés részéről egy köszönöm ezek felé a derék, dolgos emberek felé? Én remélem, hogy igen, a mi részünkről, akik egyszerű munkatársakként voltunk ott, mindenképp elhangzott.

A délutánt egy focipályán töltöttük, mely ezúttal a szendrőládi cigány önkormányzat rendezvényének adott helyet. Kihirdették alapítványunk rajzpályázatának eredményét is, ám a díjkiosztás kishíján verekedésbe ment át, hiszen mindenki szeretett volna valami ajándékot magának, ahogy ígérték nekik, ennek a szándéknak aztán erőteljesen hangot is adtak mind a gyerekek, mind pedig a szülők. A botrányt aztán sikerült uralni, de keserűvé tette a rendezvény hangulatát néhányunk számára. Fellépett többek közt a Karaván Família is. Előadásukból nekem egy spanyol rumba tetszett a legjobban. Úgy volt, hogy együttesünk is fellép, de a program csúszása miatt elmaradt a koncertünk.

A nap további kellemetlensége számomra az volt, hogy néhány gyerkőc elkezdett gúnyolódni rajtam és Hádészon. Velem kapcsolatban, a vakság került elő természetesen. Többen hallották és látták a történteket. Egy biztos, sok dolgunk van még ezek között az emberek között, hiszen nekik is tolerálniuk kell a másságot, ez Európában lassan már alapvető követelménnyé válik. Más persze az, ami papíron leírásra kerül, mint az, ami az életben megtapasztalható.

Este Kovács Dani kollégám és néhány barátja zenés imaestet tartottak nekünk, mely méltó zárása volt ennek a napnak. A dalok közben Zsuzsi és én szolgáltunk, Igeszakaszokat idéztünk, melyek az adott dal témájához kapcsolódtak éppen. Számomra ez az imaest volt a legfelemelőbb ebben a napban, de talán az egész hétvége során is.

Szombaton jöttek azok az emberkék, akik vonattal jöttek, így hálótermünk már-már olyan hatást keltett, mint egy katasztrófa utáni szükségszállás vagy laktanya. Este telefonom hangrögzítőjével vettem is fel ebből a hangulatból kicsit. Nagyon fáradt voltam már szombat estére, de ez a hangulat, valamint az, hogy Zsuzsi velem volt, enyhítette a sérelmeimet. A gúnyolódás mellett ugyanis alapvetően meghatározta hétvégénk hangulatát a fejetlenség, és a kapkodás. Kicsit talán a fejetlenségnek volt köszönhető, hogy bal szemem sarkával gyönyörűen eltaláltam Hádi hámjának keresése közben egy széktámlát, mely előzőleg még nem volt ott, tehát nem számítottam rá. Ezen kívül még sorolhatnék pár dolgot, de nem célom kiemelni senkit, egyszerűen hibák csúsztak a szervezésbe több téren is.

Beköszöntöt aztán a vasárnap. Délután kettőig szabadság volt, így reggeli után Zsuzsival és Zsolti kollégámmal, fagyizni mentünk. Szállásunkhoz közel volt egy kis bolt, ahol megvettük a jégkrémeket, valamint egy üveg vízzel is gazdagabbak lettünk. Hádi vezetett a boltba vezető úton is, nagyon ügyes volt, ahogy előző este is, mikor szállásunk felé sétáltunk egy járda nélküli úton. Megtanítottam neki a balszél parancsot, melynek hatására kihúzódik az út bal szélére, tehát szabályosan tudunk közlekedni ilyen helyzetben is. Ekkor is gyönyörűen megoldotta. A boltban belekötöttek az amúgy fegyelmezetten a lábamnál ülő vakvezető kutyámba, de Zsuzsi megelőzve engem határozott hangon kijelentette, hogy vakvezető kutya, tehát nem megy ki a boltból. Ekkor már nem kekeckedtek.

A fagyizás után visszasétáltunk a szállásunkra, ahol már főnököm várt minket. Elméletileg zenéltünk volna a délutáni misén, de az ottani plébános rugalmatlansága miatt ez meghiúsult sajnos. Az ebéd azonban nem hiúsult meg, mely paprikás krumpli volt, mely állagából ítélve paprikáskrumpli-főzeléknek volt nevezhető, de ízletes volt.

Ebéd után mise következett, majd együttesünk koncertje. Az általam eddig megtapasztalt koncertek közül ez sikerült a leggyengében. Ennek okait ki is tárgyaltuk hazafelé a kisbuszban.

Este fél tizenkettőre értünk haza, nagyon fáradtan. Azonnal belevetettük magunkat a kádba, majd hamar nyugovóra is tértünk. A mai nap pedig pihenéssel telik, van mit feldolgozni a hétvégét illetően.

Mi tehát a tanulság e hétvége kapcsán? A legfontosabb talán az, hogy jobban kell a jövőben figyelni a szervezésnél az egyénekre, nem szabad, hogy a cél annyira elvakítsa a vezetőséget, hogy az egyes munkatársak elvesszenek a rendszerben. Nem csak magamra gondolok, másoknak is akadtak kellemetlenségei. Mindent összegezve azért elmondható, hogy eseménydús hétvége után vagyunk, mely megerősített hitemben és meggyőződésemben, valamint a Zsuzsival való kapcsolatomban.