Hát itt vagyok, mert hiszen nem mentem el sehová, tehát nem is volt honnan megjönnöm. :)

Utolsó bejegyzésem óta telnek szépen napjaink, Marcsi még itthon maradt táppénzen, mert úgy gondolta, hogy gyorsabban gyógyul, ha nem jár el dolgozni és nem teszi ki magát a mindennapi erőfeszítéseknek.
Tényleg volt alkalma pihenni, mert az ebédet Szeptember óta a korháztól rendeljük, csak el kell hozni, tehát bement a könyvtárba és hozott magának rengeteg könyvet, hogy értelmesen tölthesse a kényszerpihenőjét.
az, hogy hogyan alakul tovább az ő solrsa elég képlékeny, mert mivel érdeklődő barátaimnak azt mondtam, hogy jobban van, ez valóban így is van, de ma reggel azt mondta, hogy azért folyamatosan barátkozik a műtét gondolatával.
Holnap kell neki újra kontrolra menni, bár dolgozni mindenképp vissza megy, mert, ha műtét, akkor is hosszú a várakozási idő, ismerve a mai helyzetet és addig is megpróbál erőt venni magán.
Reméljük a legjobbakat.

Én persze dolgozom a fiúk, pedig iskolába járnak, esténként, pedig erősen agyalunk rajta, hogy Ákosnak melyik szóbajöhető középiskola is lenne a legmegfelelőbb, ahol embert faragnak belőle. :)
Azt azért el kell mondanom, hogy a múlt évhez képest sokat javult a tanuláshoz való hozzáállása, ez meglátszik az eredményein is.
Baj csak az, hogy ugye a tavalyi évet eléggé elrontotta és ez sokat nyom a latban, ezért valóban főhet a fejünk...
De bízom abban, hogy minden meg fog oldódni.
Múlthéten szóbakerült az én régi Gyomaendrődi gimnáziumom is kolesszal együt, kicsit el is kapott a nosztalgia, nem is lenne rosz, ha gyermekem is ott érne, ahol én, de azért jobban örülnék, ha itt lenne Gyulán, vagy a környéken, ahová naponta be lehetne járni.

Este mostanában sokat olvasok, ezért is nem látnak gépnél Msn és Skype partnereim, mert ahogy már említettem Dex és mp3 lejátszó na meg egy jó kis könyv...
Most Egy Ken Follett könyv van épen soron Tolkien után, a "Katedrális" című, teljesen más téma, de nem kevésbé érdekes.
Fura Follett-től ilyet olvasni a "Tű a szénakazalban" kémtörténet után.

Munkahelyen a szokásos a helyzet nem kevés munka Stb.
Egy viszont igaz, hogy csalhatatlanul beköszöntött a tél, bár még itt az ország délkeleti csücskében hó nélkül, de ami késik az tudjuk...
Ma azthhidtem, míg a buszhoz érek reggel, onnan pedig be az osztályig, hogy lefagy az orrom és a fülem a sapka és a sál ellenére is.
Ez viszont előrevetíti a karácsony közeledtét, ami melegséggel tölti el az ember szívét és lelkét. :)
Most eszembejutott hirtelen, amit barátaimnak / családtagjaimnak szoktam mondani, ha baj van évközben, hogy majd, ha körbeüljük a karácsonyi asztalt és a karácsonyfát akkor már nevetünk az egészen, Pontosan, mert klasszikusokat csak szószerint. :):)

"A karácsonyfa alatt már nevetünk az egészen." :)

[Mindenki tudja, hogy ennyi az egész.
Az élet, csak arasznyi repülés földtől a földig.
A világnak mindegy, hogy meddig élsz,
de neked és nekem ez most az egyetlen
az első és az utolsó bevetés!]

(Sztefanovity Dusán)