már cirka egy hónap eltelt, mióta bejegyzést írtam a blogba. Azóta annyi az érdekes, hogy december 12 óta jól megérdemelt szabadságomat töltöm egészen január elejéig, mivel tizenhárom nap volt még, amit ki kellett venni. A múlt hét takarítással telt, mivel alaposan ráfért a lakásra egy kis rendcsinálás. nem volt könnyű magamat rászánni e tevékenységre, de végülis értelmes módon beosztva az időt azért sikerült megoldani.

Így, ünnepek közelettével az embernek érdemes számot vetni mindazzal, ami benne van, mindazzal, ami körülötte zajlik. amióta adventista vagyok, kicsit másképpen viszonyulok karácsonyhoz, legalábbisa vallási jellegéhez, mint azelőtt. Aki tárgyilagosan olvassa a Bibliát, és kicsit is ismeri az egyháztörténelmet, az jól tudja, hogy urunk születésének december huszonötödikei dátuma nincs benne a szent iratokba. Most nem szeretném ennek egyháztörténeti vonatkozásait elemezni, mivel aki ismeri ezen egyháztörténeti tényeket, az jól tudja, hogy miről beszélek. Az is biztos, hogy Krisztus születéséről a Biblia nem sokat szól, mindösszesen egy néhány fejezet mondja el, hogyan is jött közénk a megváltó. Sokkal fontosabb az a tény, amit így olvasunk János evangéliumában: "az Íge testté lett, és lakozott közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal" (Jn. 1:14). Úgy érzem, hogy ez a Szentírásból vett kijelentés igazán összefoglalja azt, hogy mi is történt körülbelül kétezer évvel ezelőtt. mert bár nem tudjuk Jézus születésének sem az évét, sem pedig a napját, de egy biztos: ő eljött közénk, "testté lett", és "lakozott közöttünk". Nagyon sokat lehet erről az egyetlen bibliaversről beszélni. János itt úgy beszél, mint aki tanúja volt mindannak, amit a testté lett íge tett ezen a bolygón. Úgy beszél, mint aki hitelesen tud beszámolni arról adicsőséges háromésfél évről, amit közöttünk szolgált az örök isten fia. Ahhoz, hogy megértsük ezt a kulcsfontosságú verset, mindenképpen érdemes szólni a fejezet legelejéről. Az apostol egy olyan személyről beszél a fejezet legelején, aki istennél volt, maga is Isten volt kezdettől fogva. Olyannyira Isten, hogy minden az ő keze által lett ezen a világon. Jézus Krisztust, az örök ígét mint teremtőt mutatja be az apostol. Sokaknak talán új megközelítés ez, de a Biblia könyvei egybehangzóan hirdetik, hogy a világot, és benne az embert a fiú Isten teremtette az Atya tervei alapján. Ő volt a kézműves, aki megformált és megalkotott mindent nemcsak a földön, hanem még a mennyben és a többi világban is, ahol csak teremtmények laknak. Kiválóságát és felsőbbségét úgy hangsúlyozza a Biblia, hogy ő még az angyaloknál is nagyobb, előbb volt mindennél, és minden őbenne, és őreá nézve teremtetett. Vagyis ő volt a minta, az Atya minden dicsőségét neki adta, neki, aki az isten örök fia volt, kezdettől fogva, aki született és nem teremtetett. Természetes, hogy a mi halandó elménk nem értheti meg, hogy mit jelent az ő örökkévalósága, de egy biztos, ő mindennél előbb létezett, mindenkinél előbb született, és ő volt mindenek megalkotója, akár a mennyei dolgokról, akár eföldi világról legyen szó.

Nos, ez a dicsőséges lény lett "testté". Ő jött közénk csaknem kétezer évvel ezelőtt. Vajon nekünk mit jelent az ő személye? Félek attól, hogy sokan csak a betlehemi kisgyermeket látják benne, azt a gyámoltalan csecsemőt, aki ott pihent a kicsiny jászolban. De a pásztorok, és különösen a napkeletről érkezett bölcsek jól tudták, hogy ki érkezett a világba, amikor tiszteletüket és hódolatukat fejezték ki előtte, amikor leborulva imádták őt. A Bibliában nem az a fontos, hogy mikor született, hanem az, hogy miért kellett eljönnie közénk, és hogy miért is kellett neki meghalnia. Ő maga mondta: "az emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja sokakért". isten fia által egy olyan világot teremtett, amelyben nem volt bűn, azaz önzés, ennek következtében pedig nem volt halál sem, mint ami az önzés következménye. A bűn nem csupán az, hogy az ember lop, gyilkol, hanem az, hogy önmagának adja a dicsőséget, ahelyett, hogy Istent illetné tisztelettel. Az énszeretet pedig kiirtja ezt a civilizációt, ezt nem kell magyaráznom. Olyan ez, mint a rákos daganat. A sejtek egy csoportja úgy gondolja, hogy uralni kell a szervezetet. Mi történik? Mindenütt csak rákos daganat lesz, és végül a rák maga is elpusztul, mivel az egész szervezetet elárasztotta, így a végén már magából tud csak táplálkozni, és végül felemészti önmagát. nem én találtam ki ezt az elméletet, hanem egy kitűnő természettudós, Sejje János, aki Biblia nélkül is rájött arra, hogy miért van halálra ítélve az emberiség önimádó életformája.

Az örök íge pedig pontosan azért jött közénk, hogy az elkárhozott világot megmentse, pontosabban azokat, akik hajlandóak szakítani az eddig jól megszokott élettel , és hajlandóak a testté lett istennek szolgálni, és ezáltal önmagukat a háttérbe helyezni. Amikor az ember elkövette szörnű tettét, azaz függetlenné kívánt válni attól, akitől pedig mindenjót kapott, a teremtőnek két választási lehetősége volt. Vagy kitalál valamit arra, hogy az embert megmentse szörnyű állapotábol, vagy pedig jog és igazság szerint megsemmisíti a bolygót, az önzővé és önimádóvá vált emberrel együtt. Isten az előbbi utat választotta, és már e világ megalkotása előtt, amikor a hatalmas kerub, akiből később sátán lett elbukott, terveket fektetett le, hogy ha valamelyik világba beférkőzik a Lucifer által létrehozott pestis, akkor ő megmenti ezt a világot, akár melyik legyen is az. pechünkre, a mi földünk lett Sátán birodalma. Mert ő, aki kezdetben isten legcsodálatosabb teremtménye volt, megvádolta magát Istent, hogy zsarnok, és hogy törvényei igazságtalanok. Amikor Sátán kihirdette vádjait, akkor kezdődött az a kozmikus per, amelyben a teremtőnek bizonyítania kell úgymond ártatlanságát, vagyis azt, hogy ő nem él vissza a teremtés jogán meglévő hatalmával, hanem elsőként szolgál azoknak, akiket ereje által megteremtett. A végtelen isten nem semmisítette meg a bitorló csalód, pedig ez körülbelül annyiba került volna, mintha mi eltaposnánk egy mikroszkópikus hangyát. Sátán a mennyben kezdte hirdetni káros tanait, és az angyalok egyharmadát sikerült is magával rántania. Isten új világát is megcélozta, sajnos sikerrel. jézus földre jövetele tehát pontosan azért volt szükséges, hogy Isten bizonyítsa minden értelmes lény előtt, hogy ő maga a szeretet, az alázat megtestesítője, ugyanakkor igazságos lény is, aki a bűnt, az önzést nem hagyja büntetés nélkül. Csakhogy a büntetést nem annak kell viselnie, aki elkövette a bűnt, hanem az ártatlan és tiszta Istennek, aki pedig csak jót adott az embernek.

Az előre megszabott időben tehát, amelyet az ószövetségi próféták meghirdettek, jézus eljött erre a földre, hogy tiszta és ártatlan életet éljen, miközben őrá is hatnak azok a vas törvények, amelyek mindannyiunk gényjeibe belekódoltatnak az örökség által. Jézus iszonyú szenvedést vállalt azzal, hogy erre a tisztátalan világra jött, amely olyannyira ellenkezik azokkal a mennyei értékekkel, amelyeket pedig ő a magáénak érzett és vallott. Amióta ismerem ezt a hatalmas evangéliumot, nem tudok betelni ezel a csodával! Ha tudná ez a föld, hogy ki jött el kétezer évvel ezelőtt! Krisztusban isten járt a földön, méghozzá azért, hogy kegyetlen kínhalált haljon, s ezáltal elszenvedje azt a büntetést , amit a törvény kiró a vétkezőre. mert a törvény bizony igazságot követel, vagyis azt, hogy aki ellene vét, az haljon meg. Isten pontosan azt tette, amit talán senki sem várt. Isten azt tette, hogy önmagára mérte ki azt a büntetést, amit az emberre kellett volna kimérnie, arra az emberre, aki orvul és szégyenteljesen megtagatta azt, akitől csak jót és szépet kapott. Ez a titok az, amit az ember nem fog tudni megfejteni sohasem, miért is kellett Istennekemberré lennie, miért nem volt más út arra, hogy megmentse a bukott földet. Talán egyszerűbb lett volna egy másik világot teremtenie, talán egyszerűbb lett volna robotokat alkotnia, akik gépkéntengedelmeskednek neki! Ő azonban egészen mást tett, és ezért dicsőítik őt még az angyalok is, akik a miénknél sokkal magasabb inteligenciával sem tudják felfogni a felfoghatatlant: isten emberré lett.

Hogy mi is történt kétezer éve, azt nagyon szépen kifejezi egy Luther Márton által írt ének, amit oly nagyon szeretek én is. Idézek belőle három gyönyörű szakaszt::
"Az öröm napja ez a nap,
mert áldás amit isten ad.
Mosd dícsérje őt minden test,
kit Jézus által teremtett.

csak ő reá várt minden nép,
Kit isten egykor megígért.
Az Úr elküldte szent fiát,
az üdvösség a földre szált.

Ó áldd e napot föld és ég,
mert üdvözítőd születék.
és minden élők kórusa,
új éneket zeng most róla."

Ó, bárcsak kíváncsiak lennénk igazán arra, hogy ki is volt az, aki kétezer éve lejött közénk. ó bárcsak sóvárogva keresnénk őt, aki meghalt és feltámadott, és nemsokára újra eljön, hogy végleg kézbe vegye az emberiség dolgainak irányítását láthatóan is. Mert politikai hatalmak és kormányok jönnek, államfők buknak és felemelkednek, egy azonban biztos: ő a föld királyainak fejedelme, ő az, akinek nevére minden térd meg fog hajolni, akár a mennyben, akár a földön, akár a föld alatt legyen is! nagy hiányossága a keresztény emberek tömegeinek, hogy az ő második eljövetelének ígérete szinte teljesen elfelejtődött. Pedig ha a Szentírásban van két háromszáz jövendölés Jézus első eljöveteléről, akkor három négyszáz van a másodikról. A megváltó földi szolgálata idején nagyon sokszor hangsúlyozta, hogy eljön másodszor is, mint a dicsőség királya, mint uraknak ura, aki előtt minden porba hull, még az olyan örökkévalónak hitt kozmikus testek is, mint a nap vagy a hold. nem állhatom meg, hogy ne idézzek egy hosszab szakaszt a Szentírásból ezzel kapcsolatban:"Témán felől jön az Isten, Párán hegyéről a Szent. (Szela.) Fensége beborítja az eget, dicsőségével megtelik a föld.Ragyogása maga a világosság, fénysugarak villognak oldalából: abban rejtőzik az ereje... Megáll, és megrendíti a földet, szétnéz, és megriasztja a népeket. Az ősi hegyek szétporlanak, lesüllyednek az ősrégi halmok; ősrégi ösvényeken jár."(Habakuk könyve 3:3-4,6, pontosított fordítás). Ez az ősi próféta, aki töbezer évvel ezelőtt élt, látta azt, ami nemsokára bekövetkezik. isten fia, az egyedüli király, akinek minden mennyei és földi dolog imádattal tartozik, eljön, hogy ítéletet tartson. Hatalmas, világot megrengető beavatkozás lesz ez. Különösen döbbenetes a 4. versben lévő megfogalmazás: "fénysugarak villognak az ő oldalából, abban rejtőzik ereje". Krisztus oldalán egy lándzsadöfés helye van, de második eljövetelekor onnan érkeznek majd a fénysugarak. Az a kifejezés, hogy abban rejtőzik ereje azt jelenti, hogy az ő megaláztatásából kifolyólag lehetséges az, hogy emberek megváltozzanak, és más irányba folytassák életüket. Mert ha megértem azt, ami miattam, érettem és helyettem történt a kereszten, akkor leszek képes arra, hogy kórosra nőtt énemet feladjam. Az ő kegyelmének lelke képes ezt a hatalmas változást egyedül elvégezni, senki más.

Korunk válságjeleit elnézve pedig biztos vagyok abban, hogy ez a dicsőséges óra már nem lehet messze. mert az ember minndent megtesz, hogy kiirtsa a maga körül lévő környezetet, hogy szétzüllessze mindazt, amit pedig gondoznia és védenie kellene. A gazdasági összeomlás jelei is arra engednek következtetni, hogy valami végzetesen kezd megrendülni ebben a kusza, de mégis oly dicsőnek képzelt társadalomban. Akár a természet megrendülése, akár a pénzügyi krízis, akár a társadalmi problémák hatványozódása arra kell hogy figyelmeztessen, hogy Jézus második eljövetele a küszöbön van. Bármennyire szeretnék az emberiséget ringatni egy hamis biztonságérzetbe, bármennyire szeretnék is elhitetni azt, hogy ezt a válságot az ember majd megoldja, hazugság és délibáb az egész. Ezt a válságot csakis isten fia fogja megoldani, aki teljhatalmú vezérként jön a földre, hogy érvényesítse azt a jogot és igazságot, amit az a maroknyi kisebbség, aki irányítja a pénzével és a hatalmával ezt a világot eltipor.

Ezen írásommal nem pánikot szeretnék kelteni, mert én is tudom, hogy eföldön kell élni, eföldön kell dolgozni. de tudom azt is, hogy bármennyire is két lábon kell járni, de tekintetünket a menny felé kell függeszteni, ahonnan a megtartó Jézus Krisztust is várjuk, aki az ő dicsőségével eljön a földre. , Mert ha száz százalékosan beteljesedtek az első eljövetelére vonatkozó jövendölések, vagyis hogy Betlehemben születik meg, Názáretben fog neveltetni, folytathatnám, olyan biztos az is, hogy a második eljövetellel kapcsolatos többszáz jövendölés is hajszál pontosan fog teljesedni, méghozzá lehet, hogy a mi életünkben. Ahelyett, hogy hamis hitetők, mint például Nostredamus szavaira hallgatunk, halgassunk a biztos igére, arra az igére, amelyet Isten a maga személyében teljesített be, amikor Jézus által lejött a földre. Nincs szükségünk Nostredámusokra, akik hamis látomásaikkal félrevezetik az embereket! Nincs szükségünk hamis jósokra, akik a csillagok álásából próbálják kiokoskodni a jövőt! Nekünk csakis Jézus Krisztusra van szükségünk, aki érettünk meghalt és feltámadott, és nem sokára újra eljön, hogy végre kiszabadítsa a földet a halál és ragály uralmából. Addig is, amig ez a várva várt nap eljön, nem akarok én sem mást tenni, mint egész életemmel bizonyságot tenni arról, aki az ő életét sem kímélte, csakhogy megmentsen. Mennyire várom azt a boldog órát, amikor megláthatom őt, az én uramat és királyomat, és leborulhatok előtte! Csak őt imádni egy egész örökkévalóságon át! Semmi más vágyam nincs!