Az internet olyan kényes kérdése a vak társadalomnak, amit esetenként bottal se biztos, hogy piszkálgatni kéne, mégis muszáj megtennem, mert olyan kérdés ez, ami alapjában megváltoztat egy széles réteget a vakok körében, akik a gépüket tekintik szívélyes jó barátuknak, szórakozásuknak és mindennek, aminek csak lehet.

Még az elején érdemes leszögeznünk, hogy e probléma nem a vak társadalom sajátja. Az internet manapság főként a fiatalokra fejti ki vonzó hatását, akik nehezen bírkóznak meg a csábítással. Ma már a szülők nem azzal büntetik a gyereket, hogy nem mehet ki egy napig a játszótérre, hanem azzal, hogy nem internetezhet. A játékok és internetes kütyük korában ez már nem meglepő.

Persze az érintettekben erős tiltakozás fogalmazódik meg akkor, hogyha valaki szembesíti őket, hogy internet függők. Épp úgy tiltakoznak, ahogy az alkoholisták: ők aztán nem, soha. Pedig ez a probléma lassan olyan súlyossá válik, mint a különböző devianciák.

De, most a vak társadalom néz tükörbe az internet kapcsán. A kép, bizony nem fényes. Alapvetően azt érteni kel, hogy csak így érhetőek el a különböző honlapok, anyagok, csevegők és stb. A számítógép egy vak ember életében főleg a fiatalok körében (itt az egészen fiatal, 13 évestől úgy 35 éves korig gondolom) nagyon népszerű, hiszen ez egy olyan eszköz, amely segítséget nyújt az élet több területén is. De az újdonság varázsa kortalan!
Tehát a számítógép egy új családtag, központi szereplő, mert a zene, az olvasás, a játékok és az internet is ezen érhető el. A divatos internetes rádiózásról már nem is beszélve.
Tény, hogy az utóbbi években, egészen pontosan az utóbbi 3 évben 80%-kal nőtt a vak emberek internetes rádiókban való szereplése, tehetségtől és előképzettségtől függetlenül. A világ egyre inkább nyitottá vált az internet segítségével, de sokak számára ez maga a börtön - csak ők ezt még nem látják.

A problematika ebben a témában az a jelenség, amikor valaki reggel, délben, este a számítógépe előtt ül. Ott eszik, esetleg csak amellett kapcsolja be a tévét vagy beszélget a családjával és nagyon indokolt esetben kel csak fel a székből. A leveleket mindig meg kell néznie, a különböző csevegőkön több ember kapcsolatát keresi, az életét egy az egyben a gépén éli.
A számítógép és az internet a családja, a virtuális emberek a barátai és az internetes rádió a karrier. A szélsőséges bemutatás az érzékeltetés miatt nem áll messze tőlem, de sajnos ebben a témában nem fogalmaztam még egy cseppet sem szélsőségesen.
Az természetes, hogy ezen függőségnek is vannak sávjai. Van, aki valóban az élete részeként tekinti a gépet, mivel ennek segítségével tanul vagy kapcsolódik ki, de bármikor ott hagyja, elmegy mellőle és közben nem hiányolja az internetes, virtuális létet. Aki nem tudja könnyen ott hagyni a gépezést az bizony már a függőség sávjában sétál, ami egy nagyon komoly dolog.

A legszélső sáv az, aki egyenlővé válik a géppel. Nem tud nélküle élni, amúgy nincsenek nagyon emberi kapcsolatai, valódiak, amelyek nem az internethez köthetőek. Ez egy olyan szint, ami borzasztó következményekkel jár, de a benne lévő személy tagadja és fel sem veszi a kritikákat. A vak társadalom egy része ezen sávban található...

Amiért, azonban nagyon nehezen vettem magam rá, hogy boncolgassam ezt a témát az az, hogy nagyon nehéz és speciális kérdés ez. A függőség mindenképpen gondot okoz és az, hogy sokan virtuális létben élik a saját életüket, miközben ki sem mozdulnak, igaz sokan közülük közlekedni sem tudnak. De ennek vajon mi lehet a megoldása? Sajnos a problémát látom, de a segítséghez már azok is kellenek, akik a probléma közepében ülnek s közülük talán csoda kell ,hogy egy is azt mondja: érzem ez már így nem normális...