Januárban nagy nekilódulással kezdtem újra írni a blogomat. azóta történt egy és más dolog, a legfontosabb az, hogy Csepelre költözött a cég, így teljesen új útvonalat kellett tanulni. athosznak is és nekem is felettéb új kihívást jelentett, hiszen négy hónapos közös életünk során teljesen új útvonalat amelyet nem ismertem, nem kellett még megtanulni. A szempont alapítvány trénere, aki a vizsgára való felkészülésben is nagyon sokat segített, most ismételten készséges volt, hogy megtanítsa az útvonalat. Katával nagyon jó volt ismételten együtt dolgozni, élveztem a közös munkát, mint ahogy azt is, hogy láthattam Athosz nagy fejlődését. Kata nagyon profin magyarázta az útvonalat. Mivel a cég költözése több napot is igénybe vett, így nem kellett bemenni. ezalatt gyakorolhattuk az útvonalat. Az új telephely egy gyár területén van, ahol aztán egyáltalán nem könnyű tájékozódni. Nincsenek távpontok, a fordulók sem egyértelműek. Időbe és gyakorlásba telt, amíg megtanultuk. Most már tudjuk, és ennek nagyon örülünk. A szempont alapítványhoz továbbra is jártam tanulni az aláírást. Fontosnak érzem, hogy megtanuljam. Financiális gondok miatt az alapítványnál remélhetőleg csak átmeneti szünet lesz márciustól. Így ezeket a tanulmányaimat most fel kellett függeszteni.
Jelentős esemény volt még az a tovább képzés, amin most hétvégén vettünk részt Pécele, az Adventista teológiai főiskolán. Jelenések könyvéről volt szeminárium. Nagyon érdekes, hasznos és áldásos alkalom volt.
Az elmúlt másfél hónapban ez az a két dolog, ami a legjelentősebb volt. Amúgy zajlik az élet, Csepelre járunk tehát dolgozni minden nap, és folynak az egyébb programok is például két hetente szerdán a vakmissziós alkalmak.