Az elmúlt tizenegy nap meglehetősen eseménydús volt, nem is tudom, hogy hol kezdjem a bejegyzést. Október 17-én írtam utolsó bejegyzésemet. A következő szombatot, amely október 18 volt, a kerékgyártó utcai gyülekezetben töltöttem. Szép, áldott szombat volt. Este felmentünk Csala Erzsikéhez, aki gyülekezetünknek és vakmissziónknak egyaránt lelkes tagja. Kicsit beszélgettünk, no meg felhörpintettünk néhány pohár hajdina tejet, ami a növényi tejek közül talán a legfinomabb és legkrémesebb. Az éjszakát Vicánál töltöttem Ike-kal együtt, mivel eléggé fáradt voltam, és nem volt kedvem haza menni. Másnap viszont délre hozzám mentünk, mert főzni akartunk egy kisebb adag lecsót. Meg is vásároltuk a hozzávalókat, és el is készítettük, természetesen az elmaradhatatlan tarhonyával. Vica kicsit paradicsomosabban szereti a lecsót, velem ellentétben, de így is jó volt. Sütöttün még gofryt is, de mivel almát kevertünk a tésztába, és talán kicsit kevesebb lisztet tettünk bele, ezért kissé leragadt, úgyhogy inkább afféle galacsinok lettek végül. Nem bántam a dolgot, mert ízre egyáltalán nem volt rossz. Még más napra is maradt belőle, úgyhogy azt reggeliztem.

A következő hét csonka hét volt, amit én személy szerint nem is bántam, mert kissé fáradtnak éreztem magam. Hétfőn és kedden semmi extra nem történt, ha csak az nem, hogy kedden két személyes tárgyalást tudtam csinálni, ami az utóbbi idők pangása után cseppet sem volt baj. Már hónapo óta egy cégnek dolgozunk, és minden jel szerint újra kezdjük immár harmadszor hívni a céglistát, aminek egyikünk sem örül a cégnél, mivel egyre kevesebb értelmét látjuk a lista újra meg újra hívogatásának. Sajnos azonban mivel még nincsen új megbízás, be kell érnünk ennyivel, nem tehetünk mást.

Így hát nem csoda, hogy mindenki várta már a szerdát.. El is jött ez a várva várt nap, amikor háromig dolgoztunk, félnégy körül elindulhattunk. Gyorsan elsprinteltem Vicához, majd kimentünk a Lehel piacra mert egy néhány dolgot be kívántunk vásárolni a hosszú hétvégére, amit együtt akartunk tölteni. A piacon, amig Vica vásárolt, én Ike-kal áldogáltam a bolt előtt, mivel nem volt kedvem bemenni. Egyszer csak Vica anyukája lépett hozzám, aminek szívből örültem. Többször leírtam már, hogy nagyon kedvelem Vica Anyukáját, és úgy érzem, hogy ez a rokonszenv és szimpátia kölcsönös. Így tehát hamar beszélgetésbe elegyedtünk, ennek következtében jól telt az idő. Aztán tovább folytattuk a vásárlást, majd miután végeztünk, felmentünk Vica lakására. Miután elindultunk hozzám, még bementünk a piacon egy boltba, mert egy normális pengés borotvát akartam végre venni, mert elegem van ezekből az ócska eldobható borotvákból, amik szerintem még egyszeri használatra sem igen alkalmasak, nem hogy kettőre vagy háromra. Vettünk is egy Gillette
mach 3 borotvát, hozzá két plussz pengével és borotvahabbal, így tehát ez a kérdés is megoldódott.

Amikor kiértünk Kőbányára, el is kezdhettünk főzni, ám előtte még az a nemes és dicső feladat várt bennünket, hogy megfürdessük derék Ike barátunkat. Higyje el a kedves olvasó, hogy egy cirka negyven kilós kutyát megfürdetni nem könnyű. Én a magam hetven kilójával is alig tudtam tartani őt, abszolút két emberes munka. Vica csutakolta és zuhanyozta őt, miközben én tartottam a kölköt. Viszonylag hamar végeztünk, úgyhogy fürdetés után kis takarítás következett, aztán fel is rakhattuk a bablevest. Kimondható, hogy életem egyik legjobb bablevese volt, amit Vica készített. Kifejezetten sűrű leves volt, és a habarás következtében még krémesebb lett. Amíg rotyogott a leves, nekiálltam reszelni a káposztát a káposztástésztához, amit másnap akartunk elkészíteni. Nem volt egyszerű a dolog, mivel eléggé nagy fej káposzta volt, amit nehéz volt reszelni. Másnap azért elkészült a tészta, meg egy lábos brokkolikrém leves is. Volt kaja tehát bőven, így nem maradtunk éhen. Ebéd után a tv-ben néztünk filmeket.

Péntek délután tamás barátomat hívhattam meg ebédre. Vica ismét nálam volt, így hárman költöttük el az ebédet. Vettünk tortalapot, és készítettünk gyümölcstortát, amelyet puncspudinggal kentünk meg, bár hozzátartozik az igazsághoz, hogy a puding inkább mártásjellegű lett, úgyhogy elég nehéz volt kenni, mivel folyósabbra sikerült.

Szombaton Bertalan Lajos utcai gyülekezetbe mentünk, és két csodálatos istentiszteleten vehettünk részt. Délelőtt az örömről volt szó, délután pedig beszélgetés volt. Sok testvérrel találkoztunk, a hideg ebéd után kimentünk sétálni is. Este megnéztük a megasztárt is. Még este visszaállítottam az órát, hogy ne keljen felkelnem hajnali háromkor. Óraátállítás idején mindig így teszek.

A vasárnapi napon különösen a délutn volt érdekes, amikor továbbképzésre mehettünk a Káldi utcába. Két hetente vannak itt alkalmak, szám szerint öt. Tartalmas alkalom volt, amikor is a gyülekezetszervezésről tanulhattunk. Este fáradtan értünk haza Ike-kal, alig vártam, hogy álomra hajtsam a fejemet. Hétfőn pedig kezdődött a munka. Tegnap elég sok személyes tárgyalást csináltak a kollégák, szám szerint hármat. Munka után bementem a postára, mert pénzt kellett kivennem.

Ma jó hangulatban dolgoztam, eléggé pergősen, elég sok céget hívtam fel. Elmondható , hogy nem volt unalmas az elmúlt időszak. Jó volt kicsit kikapcsolni, pihenni, jó volt ápolni a baráti kapcsolatokat is, egy szóval, tökéletes volt ez a hosszú hétvége. Nem csoda, hogy az elmúlt két napban kifejezetten élvezhettem a munkát. Remélem, hogy a hét többi része is hasznosan telnek. Istennek legyen hála mindenért, amit az elmúlt napokban történt! Minden vágyam, hogy Istennek adjam egész életemet, mert tutom, hogy minden jó adomány felülről származik, attól, aki megteremtet és megváltott bennünket Krisztus által. Mindenkinek hirdetem: Krisztus győz, Krisztus uralkodik!