Sziasztok!

Már rettentően régen írtam. Itt az idő, hogy kicsit meséljek erről is arról is, csak még nem igazán tudom, hogy hol is kezdjem.
Érdemes talán megragadnom a munka oldalát. Dolgozom jelenleg az Aegon-nál, ahol értékesítem a nyugdijpénztárakat.
Ennek kapcsán felmerült bennem az az ötlet, hogy akinek ezzel kapcsolatosan kérdése lenne - első sorban vakokra értem - azokkal szívesen beszélgetek erről és mondok adatokat is, mert hogy ezekhez mi elég vacak módon tudunk hozzájutni.
Ami még érdekes egyébbként ebben, hogy az átlag emberek nem értik és nem tudják mi a nyugdijrendszer lényege, miként működik. Szóval ha valaki pl. msn-re felvesz és ír és kérdez akkor szívesen segítek neki ilyen téren eligazodni.
No de haladjunk tovább!
Emellett még mindig nincsen baba nálunk, ki tudja mikor lesz, kicsit leálltunk az orvosokkal és az orvosi dolgokkal. Talán azért, mert nem találunk olyan orvost akire igazán azt mondhatnánk, hogy jónak tűnik, talán csupán azért, mert rohanás jelenleg az élet.
Munka fronton még érdemes megemlítenem, hogy masszőrt is játszok olykor, amikor éppen szeretnék az emberek, hogy játszak. Anyumnál végzem e tevékenységet, mert szeretnék neki is segíteni azzal, hogy megfelezzük a befolyó pénzt és így a lakáshitel, amit felvett talán egyszerűbben, kicsit könnyebben fizethető. Tudjátok a bankok és a törlesztőrészletek... Ezt bizony nem kell magyaráznom.
Emellett, vagy mindezeken túl talán érdekes információ lehet, hogy tervezzük a lakáscserét, mert hát 35nm kicsit kicsi kettő embernek és egy kisebb méretű németjuhász kutyának. :)
Igen, Frigyes is jól van, bár nem vakvezet, de éldegéli a kényelmes kis kutyaéletét, amiben van némi játék, sok kaja, pihenés és piszkálódás is. :)
Közben visszamentünk kicsit Szabadifürdőre feleségemmel inmár.
Tudjátok meséltem róla korábban, hogy kicsit dolgoztam ott és éltem ott, amolyan nyári pihenésnek is felfogható módon. Erről Eszter (manó) tudna még mesélni kicsit :D
Nos és most visszamentem, inkár Makival. Ugyanott sikerült laknunk, ugyanabban a szobában ahol néhány éve. Élvezetes volt. Igaziból felmerültek benem emlékek, megmosolyogtattak az emlékek, de valaogy nem fájt. Semmi sem fájt közülük és ez nagyon jó érzés volt, hogy végre itt tartunk. Pedig azt azért hozzá kell tenni, hogy ott kértem meg annak idején Manó kezét, szeretkezés közben persze - én naív -. Szóval talán groteszk, de egyébbként pedig kellemes napokat töltöttünk ott el Makival is, és ami mondjuk kínos volt, hogy kiderült, Oti a nyitott ajtóval (oti aki kiadja a lakrészt) korábban már sétált el úgy, hogy látott néhány intimebb jelenetet... :) Ez csak futólag került szóba, hát de rettentően jót nevettünk a dolgon én pedig pirultam.
Ami még trauma volt, vagy a legfőbb trauma, hogy megszűnt a kedvenc éttermem, bezárták. És még egy, hogy valahogyan nem leltem olyan éttermet, ahol igazán jó lett volna a kaja. Persze tegyük hozzá, hogy csak néhányat próbáltunk ki :D és sok pénzt költöttünk így is :D
No most búcsúzom majd még folytatom!
Mindenkinek szép napot addig is!