Az elejen JL gyakorlatilag vazolja röviden a helyzetet, amit a könyveböl mar
ismerünk: aldozatkesz, joszandeku szülök, es a gyerek megis a fejükre nö.
A jekanaknal pedig vegnelküli jokedv, hordozas, felügyelet nelküli tombolas
a környekben, otthon viszont szolid, csöndes, nyugodt legkör, amit a gyerek
nem zavar. Bekes kapcsolat egymas közt, senki nem kötelezi a gyereket
semmire, nem kell eröszakosan fellepni a gyerekkel szemben. Mi lehet az oka?

A civilizacios tapasztalat:
JL javaslatara a szülök elkezdik hordozni a gyereket jekana-modra, megis a
tapasztalat szerint ezek a gyerekek elkezdenek zsarnokkent viselkedni, es
hiaba faradoznak a szülök, a gyereket nem sikerül megszeliditeni. Miert nem
jön be ezeknek a szülöknek a cc, es a jekanaknak miert nincsenek ilyen
gondjaik?
A valasz: mert a jekanaknal nem mindig minden a gyerek körül forog.
Jatszanak vele idönkent, meg enekelnek, de idejük legnagyobb reszet a sajat
dolgukkal, elfoglaltsagukkal töltik, nem a gyereket szorakoztatjak egesz
napos mondokazassal, jatszassal. A jekana hordozott gyerek reszt vesz az
esemenyekben, megszokja, mielött meg aktivan reszt tudna benne venni.

Az a gyerek, akihez egesz nap beszelnek, akivel egesz nap jatszanak,
hianyolni fogja azt a szakaszt, amikor hordozott megfigyelökent
tapasztalatot szerezhet. Ez hianyerzetet valt ki belöle, elegedetlen lesz,
aminek hangot is ad, megprobalja magara vonni a felnött figyelmet, amivel a
celja az, h fent nevezett igenyet vegre kielegitsek, de amit sokszor
felreertelmez a szülö. Ez a jelenseg vegigkiseri a gyerek tovabbi fejlödesi
szakaszait is.

Most jön a lenyeg: JL leir egy esetet egy anyukarol, aki szeretett haromeves
fiaval hadilabon allt, mert a kisfiu öt mindig ingerelte, csapkodta, kiabalt
vele, es egyeb modon tiszteletlenlenül vselkedett vele. Anyuka megprobalt
nyugodtan beszelni vele, csillapitani, teljesiteni a gyerek kivansagait,
mignem elfogyott a türelme, es raorditott a gyerekre. Ettöl persze
lelkiismeretfurdalasa lett, amit ugy probalt jovatenni, hogy elmagyarazta a
helyeztet, megölelgette a gyereket, probalta bizonyitani a szeretetet, amire
a gyerek ujabb lehetetlen viselkedessel reagalt.
Neha anyuka megelegelte a helyzetet, es összeszoritott foggal megprobalt a
sajat dolga utan menni, es a gyereket figyelmen kivül hagyni. Ha eleg sokaig
kitartott, akkor a gyerek lenyugodott, es egy idö utan odajött, es angyali
szemekkel anyjara nezve közölte vele: anya, szeretlek! Erre persze anyja
sziveröl egy kö gördült le, es megkönnyebbülten ujbol a gyerek tenyereböl
evett, amire ö ujabb "hisztis" jelenetekkel reagalt.

Ez a jelenseg a legtöbb joszandeku es kepzett csaladban elöfordul: a gyerek
sakkban tartja a szülöt. Ami a helyeztet rontja: sokan azt gondoljak, hogy
az emberi faj az egyetlen, amely kizarolag eveken keresztül tarto szigoru
neveles, szocializalas hatasara valik eletkepesse. Ezt a felfogast cafoljak
a jekanak es hozzajuk hasonlo nepek.

A harmoniahoz vezetö ut:
A gyerek igenye: figyelmet egy felnöttre koncentralni, aki sajat
elfoglaltsagat vegzi. A szülö, aki megszakitja tevekenyseget, hogy a
gyerekre figyeljen, rövidzarlatot okoz. A gyerekben azt az erzetet kelti, h
a felnött elbizonytalanodott, söt, a gyerektöl varja a vezetö szerepet,
holott a gyereknek van szüksege egy magabiztos felnött jelenletere.

A gyerek reakcioja az lesz, hogy megprobalja a szüleit meginkabb
kibillenteni az egyensulyukbol, es kiprovokalni a lehetetlen viselkedessel
azt a pontot, ahol a szülö vegre magabiztossa valik, ahol a gyerek
megtalalja a stabil pontot a laba alatt, amire vagyik. Pl összefirkalja a
falat, amit szülöje kerve ker, h ne tegye, de olyan remenytelen hangon, hogy
nem is remeli, hogy a gyerek hallgat ra. Amikor aztan a szülö kirangatja a
gyerek kezeböl a ceruzat, a gyerek dührohamot kap elöre lathato modon. Amire
a szülö megprobalja lecsillapitani a gyereket. Es a gyerek addig gyakorolja
ezt a lehetetlen viselkedest, mig a szülö vegre megis atveszi a vezetest, es
a gyerek erzi, hogy visszatert a rend. Ezzel meg nincs elötte egy magabiztos
szemely, mivel a szülöt elkezdi mardosni a lelkiismeret sajat kudarca miatt,
megis a gyerek ezzel megszabadul az öt kinzo erzestöl, mert vegre megtudta,
hogyan is kell viselkednie a szüleinek, mi az igazi dolguk.

Röviden: ha egy gyerek egy felnött magatartasat ellenörizni akarja, akkor
azt abbol az okbol, hogy erezze a felnött stabil tartasat az eletben, amibe
a gyerek kapaszkodhat. Egy gyereknek egyebkent eszebe nem jutna atvenni a
vezetest egy felnött fölött. Ha a gyerek erzi, hogy öve az uralom,
elbizonytalanodik, es elkezd fent nevezett modon, panikszerüen provokalni,
mig a felnött vegre ugy viselkedik, ahogyan kell.
Amint a szülö megerti, hogy a vezetes sajat kezbe vetele nem a gyerek ellen
valo vetek, hanem a gyerek igenyenek kielegitese, megszünik az ettöl valo
felelmük es fel tudjak vallalni az uj szerepet.

A fent nevezett anyukanak 1-2 hetig tartott az uj viselkedes elsö
eredmenyeit felfedezni. Az atallas az uj viselkedesformara nem volt
zökkenömentes, de ma ö es ferje, sok mas szülövel együtt valljak, hogy a
gyerekek messze allnak a dacossagtol, viszont termeszetüktöl fogva kellemes
tarsas lenyek. A szülök megfelelnek a gyerek elvarasainak, ami altal a
gyerek is megfelel a szülök elvarasainak, mert olyan lehet, amilyennek
lennie kell.

A fent nevezett esetben nem emlegetett apuka halas levelet irt JL-nak
megemlitve, hogy kapcsolatuk tovabbra is egy szeretetteljes, pozitiv
iranyban valtozik.

Klara Seel összefoglalója
forrás:
http://www.continuum-concept.de/lied4.htm