Bátran kimondhatjuk, hogy az elmúlt szombat egy év egyik legkiemelkedőbb szombatja volt. Már régóta eldöntött dolog volt, hogy a vakmisszió Soltra megy a helyi gyülekezet meghívásából. Elővigyázatosságból szerdán kimentünk Vicával a népligeti buszpályaudvarra, hogy megvegyük a kilencven százalékos kedvezményű jegyeket. szerettünk volna idős testvéreinknek regisztrációs jegyet is kérni, ám a pénztáros erre nem volt hajlandó csak személyigazolvány felmutatása esetén. Így Bulányi Marikának kellett megoldani ezt a dolgot még az utazás előtt. Azért volt erre szükség, mert nem akartuk, hogy a szombat reggeli nagy tolongásban ne legyen időseink számára hely.
Magam részéről ezért nem szeretek a volán járatain utazni, mivel valahogy mindenki a buszra való felszálláskor és a buszon való tülekedéskor elveszíti a szolidalitását a másik ember iránt. Szombat reggel nyolckor találkoztunk a buszpályaudvaron, és félkilenc után el is indult velünk a busz. már alig vártam, hogy leszálljunk, mivel meleg is volt, meg a levegő sem volt éppen friss. Nagyjából háromnegyedtizenegy körül le is értünk. Norbi, a gyülekezet egyik oszlopos tagja várt minket. Jó testvérekként üdvözöltük egymást, sokat énekeltünk együtt Bózsván a zenei táborban, így jól ismertük egymást. Norbi, ahogy meglátott minket máris felvetette, hogy mi lenne, hogy ha délután egy sárbogárdon lakó közös vak ismerősünket látogatnánk meg. Én nagyon felvillanyozódtam az ötlettől, mivel Pali, aki iskolatársam volt aVakok Általános iskolájában, igen jó barátom volt, főleg azóta, amióta tudom, hogy ő is Jézusnak adta az életét.
Tizenegykor kezdődött az istentisztelet, amely nagyon áldásosan sikerült. a szolgálatok szépek voltak, az igehirdetés is áldásos volt. istentisztelet után pazar ebéd következett, majd félkettő után nem sokkal a délutáni órát is megtartottuk, melyen beszámoltunk a vakmisszió munkájáról. solton még nem jártunk, ezért az ottani testvérek számára minden információ új volt. A délutáni alkalom után elváltunk missziós testvéreinktől, hogy Norbival foj tassuk utunkat. idő közben ugyanis nagy örömömre kiderült, hogy Pali és kedves családja szívesen fogad bennünket. Gondolja el a kedves olvasó: tizenötéve nem láttuk egymást. mostanában azért skypeon többször is beszéltünk, küldtem is a számára igehirdetéseket, de az a tény, hogy esély volt a személyes találkozásra, igen nagy izgalommal töltött el.
Mielőtt Paliékhoz mentünk volna, beugrottunk egy rövid időre Norbiékhoz nagylókra, hogy ott letegyük az ő családját. Szép nagy házuk van. Annyi időt töltöttünk ott, hogy megigyunk egy teát.
Körülbelül ötóra felé értünk Sárbogárdra. paliék egyszerű, de jó fekvésű lakásban laknak. Pali párjával és két kis gyermekével él. Olyan hihetetlen, hogy az a srác, akivel együtt bohóckodtunk a vakodában, ma már két kis gyermek apja. Felesége, Melinda ugyan csak isten gyermeke. Pali mindent megmutatott nekem a lakásban, és közben jókat beszélgettünk életükről, no meg természetesen Isten dolgairól is. hétig maradtunk, és mielőtt elmentünk közös imával zártuk a látogatást. Félnyolc előtt nem sokkal indult a vonat, amivel pestre értünk.
Szívemben hálát adtam Istennek, hogy egy igaz barátot láthattam hosszú évek után ismét. Palival nagyon jó barátok lettünk, különösen az utolsó évben, amikor ott jártam. Barátságunk olyannyira elmélyült, hogy a ballagásomon ragazkodtunk ahhoz, hogy párban legyünk. Ő volt a ballagtatóm. A suliban töltött évek után egyszer Ausztriában nyaraltunk együtt, amikor egy keresztény csoport meghívásából eltölthettünk néhány napot. Pali akkor már Jézus híve volt, és ez az örvendetes tény még inkább elmélyítette a barátságot közöttünk.
Visszatérve még a vakodai évekre, 1991-ben az is megadatott, hogy együtt jutottunk ki Spanyolországba egy alapítvány jóvoltából. Az iskolában éppen akkortájt volt egy sakkverseny, amin mindketten részt vettünk. Valahogy úgy hozta a verseny menete, hogy a verseny elején is egymás ellen játszhattunk, meg a harmadik helyért is. A bronzcsata épp a spanyolországi tavaszi út alkalmával lett lejátszva. Döbbenetes, hogy a verseny elején, illetve a harmadik helyért játszott meccsünk is döntetlen lett. Amíg élek, azt hiszem nem felejtem el ezt a sakkversenyt!
Ausztriai találkozásunk után még egyszer, az érettségim évében, 1995 nyarán találkoztunk a vakodában, ahol rendezvényt tartottak vak gimnazisták és szakközépiskolások számára. utána csak annyi információm volt róla, hogy 2000-ben megnősült. norbi, aki elvitt bennünket hozzá, találkozásaink alkalmával beszélt a vele való barátságáról, és arról, hogy mennyire mélyen tudnak ők ketten isten igéjéről beszélgetni. Egy biztos, ez a szombat sokáig emlékezetes marad. Abban is reménykedünk, hogy Palival és családjával, illetve Norbiékkal is tovább tudjuk ápolni a barátságot.
A tegnapi nap pihenéssel telt, főztünk egy nagy adag káposztástésztát, késő délután, úgy nagyjából ötóra felé tettünk egy nagyobb sétát a bányató közelében.
Ami még érdekes mostanában velem, az a klasszikus zene újrafelfedezése. Általános iskolásként, kamaszkéntf anatikusan ragazkodtam a klasszikus zenéhez. Olyannyira így volt ez, hogy semmilyen könnyűzenét sem voltam hajlandó hallgatni. Később, fiatal felnőtt éveimben aztán a komoly zene szerepe kissé alább hagyott. Ám mostanság megint változom e téren. Az internetről több nagy klasszikus szerző teljes, vagy részleges életművét szedtem és szedem le. A lavinát talán az indította el, hogy megtaláltam a neten Johan Sebastian Bach teljes életművét. Bach számomra mindig is a világ legnagyobb zeneszerzője lesz. Ő az, akitől bármit, válogatás nélkül meghallgatok. Ő az egyetlen zeneszerző, akinek minden egyes leírt hangjegyéből az Isten és fia iránti tiszta és nemes hódolat árad. Bach zenéje valami oly hihetetlenül tiszta és egyetemes, amely magával ragadja az embert. Zenei géniusza olyan mérhetetlen, hogy az utána élt valamennyi zeneszerző, Mozarttól a mai kortársakig tőle tanult. Mindenkinek csak azt tudom ajánlani, hogy ha megtisztulásra, valódi elcsendesedésre és igazi lelki feltőtődésre vágyik, Isten igéje mellett hallgassa Bach zenéjét, amennyire csak lehet. Fenséges élmény, bizton állíthatom!
De nemcsak Bach életműve érdekel. chopin, Schubert zongoraművei, Tchajkovskij és Bruckner szinfónikus művei mind mind a gépemen vannak már. Bramhs és Mendelssohn darabjait is most töltöm. Sőt, még Mozartot is, aki eddig nem tartozott a kedvenceim közé. Valami hihetetlen vágyakozás tölt el ismét, hogy a klasszikus zenét újra felfedezzem. Őszintén szólva nem is tudom hovatenni ezt az újra fellángolt vonzódást, oly hirtelen tört rám.
Egy biztos, a klasszikus zene újrafelfedezése csak használ lelki világomnak. talán közelebb visz a nagy teremtőhöz, az élet forrásához is.
Mert mindennek, ami nemes, tiszta és szép ebben a világban, ez a célja. Az igazi, tiszta és nemes zene oly mértékig felemeli az ember lelkét, hogy az közelebb kerül ahhoz a végtelen Istenhez, akinek kezéből kikerült a világgal együtt.