Kedves Olvasók!

Nem felejtettem el a blogírást, egyéb bokros teendőim időigényes volta következtében hanyagoltam el csak időlegesen.

Ezek közé tartozik többek között egy könyv olvasása:
Tom Hartman Az ősi napfény utolsó órái
című csodálatos alkotásról van szó. A könyvet azért is különösen ajánlom, mert szerény véleményem szerint a kontinuum-elvről szól oly módon, hogy ezt a szemléletet tárgyalja annak e kifejezéssel való megnevezése nélkül.

A könyv egyáltalán nem gyerekneveléssel foglalkozik, hanem Földünk globális problémáival, az erőforrás-válsággal és az éghajlatváltozással igen tudományos alapokon. Mindazonáltal a szerző problémáink megoldását nem új találmányokban, hanem létszemléletünk megváltozásában látja, ez a változás pedig nem más, mint a kontinuumnak megfelelő szemléletmód. Azaz minden élő tisztelete, a mindent uralni-vágyunk megzabolázása, kulturális értékeink, mi több egész kulturánk megváltoztatása. Mindezt mégpedig oly módon, hogy az idősebb kulturák, pl. a yekanák is ilyenek, bár a szerző őket sem említi név szerint, értékrendjének magunkévá tétele, megélése útján megváltoztatjuk világunkat.

A könyvet mindenki vegye meg, aki teheti, és tegye könyvespolca egyik legbecsesebb helyére szkennelés után, ha arra érdemesnek tartja. Én ezt tettem.