Itt a Karácsony, már csak egyet kell aludni. A karácsonyi hangulatot megalapozta a szerdai kis összejövetel a munkahelyen. Délelőtt még dolgoztunk, de félnégy tájban már kezdtünk ráhangolódni az estére. Kiürült az Rmk épülete, így szabad volt a terep, megtámadtuk a konyhát. Úgy egyeztünk meg, hogy Szilveszter kollégánk fog főzni akiről annyit érdemes tudni, hogy siketként halló felesége van és két gyermekes családapa. A menü székelykáposzta volt sütikkel, igény szerint minőségi borok társaságában. Én nem ittam alkoholt, hanem megfázásom okán teázgattam. A káposztához ízletes házikenyeret fogyaszthattunk.

Amíg főtt az étel, hádészt elengedtem az udvaron, hogy elvégezze a dolgait és örömködjön kicsit a kicsi, de friss hóban. Nem is kellett kétszer mondani neki, mert hatalmasat futott aztán mikor jelezték kollégák, hogy elkészült az étel, egy hívásomra vágtatott vissza hozzám a kert másik végéből.

A vacsora során egy darabig szótlanul élveztük az ízeket, majd elkezdődött a beszélgetés oldottan. Hallhattuk főnökünk beszámolóját az egyik szabatkai iskolában történt látogatásáról, majd összegeztük az elmúlt év történéseit, tapasztalatait. Alapvetően szép évet zártunk, több programunk is elindult. Reménykedünk abban, hogy jövőre is folytathatjuk a szolgálatunkat, mert vannak olyan projektjeink is, melyek jövőre indulhatnak csak be igazán. A csapat is nagyon összetartó és szakértelemben sincs hiány, tehát ebből a szempontból is kár lenne az egészért. A jelenlegi helyzet szerint komoly esélyünk van a szerződések meghosszabbítására, de elhinni csak akkor fogjuk, ha kezünkben lesz a papír.

Kb félkilencig maradtunk, majd érzékeny búcsút vettünk egymástól és az Rmk épületétől, ugyanis már csak január elején találkozunk ismét. Erre az évre bezár a bazár, tehát senki sem fog dolgozni az épületben, másrészt elvégeztük az erre az évre tervezett munkákat. Nincs más hátra tehát mint a pihenés, feltöltődés, felhőtlen ünneplés. A Karácsony és a Szilveszter is tartalmasnak ígérkezik, ám bővebben egy későbbi bejegyzésben számolnék be a tervek megvalósulásáról. Talán az olvasók közül többen emlékeznek arra, hogy az utóbbi karácsonyaim közül nem volt bizony mindegyik felhőtlen. Elég ha csak a 2008-asra gondolok vissza, amikor is agyrázkódással pihengettem egyedül. Persze lehet mondani, hogy kár keseregnem, nem is szeretnék sokáig búslakodni a régi dolgokon, de azért az emlékek közt jelen vannak. Mivel sok rossz élményem volt az elmúlt években, így méginkább becsülni tudom a boldog és értékes pillanatokat. Remélni tudom csak, hogy ez az ünnep is hoz ilyen értékes pillanatokat majd, melyekre már jó érzéssel emlékezhetek vissza.

Végezetül szeretnék minden kedves olvasómnak áldott karácsonyi ünnepet kívánni.