Utolsó bejegyzésem óta csaknem egy hét telt el. ez alatt az idő alatt átlagos hétköznapok és egy igen jól sikerült hétvége volt. Csütörtökön este főztem egy nagy lábos borsólevest, mivel Vica azt kért, és én sem tartottam rossz ötletnek. a mostani leves annyiban tért el az eddigiektől, hogy életemben először berántottam, azaz híg rántást készítettem hozzá. A rántással valahogy úgy voltam eddig, mint a macska a forró kásával. Talán egyszer próbáltam egy rántást készíteni egy bableveshez, de nem voltam megelégedve vele, mivel kicsit odaégettem.

Az odaégést két módon próbáltam elkerülni, egyrészt, hidegen kevertem össze a lisztet és az olajat, másrészt pedig lassú lángon csináltam folytonos kevergetés mellett. Azért gondoltam berántani a borsólevest, mert kíváncsi voltam, hogy mennyiben változtatja meg a leves ízét. Mondom, tökéletes lett a rántás, mivel nem is lett csomós, és ami fontosabb, nem égett oda. Vica pedig ugyancsak csütörtökön este sütött szotyolás pogácsát több féle lisztből. Pénteken így a leveshez azt ehettünk este. A pogácsa is jól sikerült természetesen, és isten kegyelmének hála a leves is. Pénteken jót kergetőztünk a lakásban, és ez valahogy jól esett.

Szombaton reggel féltízre mentem a Kerékgyártó uttcába, ahol szokásos módon zajlott a szombati nap. Este felmentünk bulányi Marikához, akivel jót beszélgettünk. Már többször írtam e naplóban, hogy Marika mindkettőnk számára nagyon fontos, mivel úgy tekintünk rá, mintha a nagymamánk lenne. A vasárnap sem volt esemény nélkül, hiszen születésnapi összejövetelre voltunk hivatalosak. Péter barátom október 29-én ünnepelte születésnapját, és az erre következő vasárnapra meghívott bennünket ebédre. úgy volt, hogy többen leszünk, de ketten lemondták, így csak Péter, Dorka, akiről már tettem említést, és mi ketten voltunk ott. ebédre halászlé és palacsinta volt, no meg későb az elmaradhatatlan torta is. Péternek egy nagyon szép könyvet vittünk ajándékba. Miután jól beebédeltünk, kimentünk a feneketlen tóhoz. Dorka már nem jött velünk, mivel iskolás lévén elég sok tanulnivalóval ellátták a hétvégére, gígy sietnie kellett haza. Hárman mentünk ki a feneketlen tóhoz, utána pedig a Kertészeti egyetemet néztük meg kívülről. Kis sétánk után még felmentünk Péterhez, de negyed óra múlva hazaindultunk, tekintettel arra, hogy ma már munkanap volt, és nem akartunk későn hazaérni.

kicsit visszatérve a múlt hétre, megismerhettük két új kolégánkat, mert János mellett még egy másik munkatársunk is búcsut intett kollektivánknak, mivel egy számára megfelelőbb munkahelyet talált. Két vak srác lett új kollégánk. Ma jöttek be teljes munkanapra, így a délelőtt nagy része ismerkedéssel telt. Egy kollégám és én ma Szervizportállal foglalkoztunk, ami egy internetes szervizhálózat. Egy kolléga jár vidéki városokba, és evégett kellett felhívni autós szervizeket, hogy időpontot egyeztessünk velük, hogy üzletkötő kollégánk néhány perces kötetlen beszélgetésben beszámolhasson arról, hogy mit is tud ez az internetes oldal. Este hat körül értem haza. Nem tudom miért, de amig a kutyafuttatón sétáltattam Ike-kot, a két ismeretlenes egyenletrendszereken gondolkodtam, pontosabban azon, hogy miképpen kell ezek megoldásánál alkalmazni a behelyettesítő módszert. Furcsa, hogy ilyen gondolatok voltak bennem, mert a matematika, legalábbis ami az algebrát illeti, sohasem volt a kedvencem. fura, de vak létemre inkább a geometriát kedveltem mindig, főleg, ha volt aki vakosan el tudta magyarázni. Ilyen gondolatok voltak tehát fejemben, mikor hazaértem. Aztán gyorsan visszazökkentem a hétköznapokba, amikor elővettem a porszívót, hogy kipórszívózzam a lakást. utána még következett két tányér borsóleves, mert igen éhes voltam. Kaja után fürdés, közben tv nézés. Most pedig ismét azon kapom magam, hogy véget ért ez a nap is. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy milyen gyorsan is megy az idő, alig másfél hónap, és vége ennek az évnek. Megint készülhetünk karácsonyra. évek óta azt érzem, hogy nagyon gyorsan repül az idő. Mintha most lett volna január, aztán már nem sokára itt van megint karácsony és az év vége. Itt van nem sokára annak az ideje, hogy számot vessünk azzal, mit is hozott ez az év. De addig még sok hétköznap vá ránk, munkával, és bizonyára sok hétvége aktiv vagy passzivabb pihenéssel!