Sziasztok
Hangulati változásaimat szerintem már megszokhattátok, mivel vannak amikor nagyon boldog és jó dolgokról írok, de van amikor elég dephis hangulatban érzem magam.
Érzésemet próbáltam versbe foglalni, így hát hallgassátok újabb alkotásomat.

Emlékezés

Emlékszel – e még azokra a napokra?
Amikor a hold a kék eget beragyogta,
A pusztán a csillagokat bámulván,
S közben a jövőről gondolkodván.

E jövő azonban tiszta reménytelenség,
Mivel már minden csak feketeség.
A gyertya lángja kihunyt szememből,
S lelkem tovább szállt testemből.

Arcomról kihaltak az érzések,
Lelkemből kitépődtek az érzelmek.
Kavarognak még bennem a gondolatok,
Hogy valójában hova is tartok.

Ám ekkor áthatol egy fájdalom,
Mivel testem már csak egy halom.
Ennek ellenére mindent látok,
Nem vesznek észre, mégis kiabálok

Gyász ül a családra, a barátokra,
Mikor visszaemlékeznek e szörnyű napra.
Nekem azonban ez volt a mennyei csoda,
Hiszen boldogságomban léptem tova.

Ám az idő lassú, s tiszta unalom,
Nem teszek mást, rágódom múltamon.
Eközben figyelem mások létét
S végre megértem a világ értelmét

Megfogadom, hogy egyszer visszatérek,
S akkor majd csodák történnek
Hiszen mindenki törődni fog egymással,
S mindenki gyarapodni fog egy hű társsal.