Nos hát kedves Olvasóm, telik szépen a kényszerszabi, melyet én nem igazán kényszeredetten viselek, most érzem csak, hogy megint mennyire rámfért a pihenés.
Nem csak fizikaierőmet, hanem az agyi kapacitásomat is igencsak hazavágta az elmúlt munkával töltött idő.
Magyarul jól elfáradtam, de az a jó, hogy van miben. :)

A hétfő és a kedd viszonylag mondhatnám, hogy tétlenül telt, de a nagy alvásra is szükség volt, ezért aztán mikorra családom hazajött egy teljesen kipihent ember fogadta őket itthon. :)
Na azért nem csak aludtam, hanem folyamatosan az előző írásban említett lejátszóeszközt kihasználva olvastam is.
Újra elővettem a Gyűrűk ura c. regényt, még valamikor 4 évvel ezelőtt olvastam, mondhatom jó újra elmerülni Tolkien varázslatos világában.
Amiről, pedig szól ez a szép történet, nos hát szerintem ez napjainkban halmozottan aktuális.
Ezért lehet a tolkien rajongók megköveznek, mert az írások szerint maga a szerző is elutasított minden aktualizálást.

Tegnap már az olvasás mellett mást is csináltam, mely azért rendesen a géphez kötött.
Nyáron megismerkedtem Andrea unokahugom jelenlegi párjával Lacival, aki hasonlóan imádja a jó muzsikát és a jó audióhangzást, mint én, ez utóbbiról még biztos fogok írni később is.
No de a lényeg, hogy még valamikor Szeptemberben küldött nekem postán jó pár jazz és progressive rock albumot, hogy nyugodtan archiváljam magamnak, de nyersanyag hiányában erre csak most kerülhetett sor, meg hát a mennyiséget tekintve kellett is hozzá a nyugalom és a szabadidő.
Tegnap estére azomban kész lettem vele magam sem hidtem, hogy ilyen jól el fogok haladni.

Így ma és holnap még kis levezető olvasás muzsikahallgatás és pihi.
Hát ... így telik a magányos szabi, ami szerencsére csak reggel 7 és délután Kb 3 között magányos. :)
Tudja rólam a kedves olvasó, hogy imádom családomat, de néha jó az embernek kicsit egyedül lenni.
Olvassni, gondolkodni, pihenni.
Aktívan pihenni. :)

[Mindenki tudja, hogy ennyi az egész.
Az élet, csak arasznyi repülés földtől a földig.
A világnak mindegy, hogy meddig élsz,
de neked és nekem ez most az egyetlen
az első és az utolsó bevetés!]

(Sztefanovity Dusán)