Folytatnám legutóbbi kissé zaklatott bejegyzésemet.
Először is, szeretném előre bocsájtani, hogy távol álljon tőlem minden féle sajnáltatás, hiszen, ha valaki iránt sajnálatot érezhet a kedves olvasó, az nem én vagyok, hanem családom érintett tagjai, én köszönöm szépen jól vagyok.
Még mindíg tartanak az évelején indult áradatok ellenünk, így hát sokat járjuk városunk szeretett kórházát, sajnos én nem csak, mint kenyéradó gazdámat látogatom, hanem családom beteg tagjait kisérem a vizsgálatokra.
Marcsi szerencsénkre már lábra állt, bár ez nagyban köszönhető az ő mindent meghaladó erejének, mellyel kormányozza családunkat, ahogy azt a nők teszik, bármennyire is mi férfiak hisszük azt, hogy mi vagyunka családfők, a nők nélkül nem mennénk semmire, ezt én tartom és állítom bárki előtt.
Ákos fiam kálváriája viszont folytatódik.
Térde nem gyógyul, hétfőn újabb vizsgálat következett a már említett sürgősségi sebészeten, itt az artroszkópos műtétet javasolták neki, de mivel ő küzd egy veleszületett alergiás bőrproblémával, ami most pont tombol, ezért a fertőzés veszély miatt nem lehet még elvégezni.
Mikor ezt a nálunk dolgozó egyik doktornő meghallotta, megmérgelte magát azon, hogy nem igaz, hogy valami a röndgenen kívül nem létezik, amivel bele lehet látni az izületbe és meg lehetne tudni, hogy mi okozza a fájdalmat.Ehez tudni kell, hgoy a röndgen nem igazán ad tiszta képet egy ilyen bonyolult rendszerű izületről, mint a térd.

ő saját szakállára egy mr vizsgálatot kért, melyre múlt péntekre kaptunk időpontot, de közben a sürgősségin kaptunk egy mai időpontot a térdsebészeti szakrendelésre, így ekkorra a pénteki mr-nek is lett már kézzel fogható eredménye papíron és cd-n.
Ezen eredmény nem volt kellemes, ma nagyon rossz kedvem lett ettől.
Fiam térdében elszakadt egy porc, ez okozza azt, hogy még mindíg nem tud ráállni és, hogy csak mankóval, vagy járókerettel képes a járásra, a térdsebészeten is azt erősítették meg, hogy a bőre jöjjön rendbe és akkor kap időpontot az artroszkópos beavatkozásra.
Közben szombaton elkövetkezett az ő felvételije, amit a Békéscsabai Gépészeti és számítástechnikai szakközép iskolában írt meg, ezt jelölte meg elsődleges továbbtanulási célnak.
Hát majd meglátjuk.
Apósommal ketten kisértük át, ja és a két mankó. :)
Sérülése úta iskolában sem volt, mostmár mennie kell, mankóval, mert le sem maradhat, nem hiányozna az évismétlés.

Tehát ebből is látszik, hogy nem engem illet a sajnálat.
Nagyon bízom benne, hogy megoldódnak gondjaink, hiszen az embernek közvetlen szeretteit betegen látni a leg inkább borzalmas dolog, hiszen, ha tehetném átvállalnám.

Munkahelyemen most kezdődik az igazi meló, mert nem igazán szakítottuk meg magunkat eddig egy hasmenésjárványnak köszönhetően.
Szerencsére ez engem elkerült.
Tehát összegzés képpen, remélem, hogy mire kitavaszodik már minden rendben lesz és az én kis betegeim virulnak és egészségesek lesznek.