Meghalt Matatek Judit.
Jó nő volt.
Szép, okos, vonzó, sokoldalú és viharvertsége ellenére mindig derűs és optimista.
És azon kevesek egyike, aki vakságát csak és kizárólag a testén hordozta.
Bár szemeit durván kimetszették, úgy élt, viselkedett, gondolkodott mint akinek semmi baja.
Nem csoda, hogy kapkodtak érte: volt Ő MOA nagykövet, reklámarc, filmsztár, hastáncos és ki tudja még mi.
Olyan ember volt, akire nem úgy gondol az ember, hogy ja, az a vak csaj, akit elemésztett a betegség.
Nem. Őrá mindenki, aki ismerte, látta, hallotta valaha, úgy fog emlékezni, hogy jajj de kár, hogy többé nem érezhetjük a közelségét.
És egy évig bosszúból tutira nem megyünk templomba.
És kezdjük jobban megbecsülni amink van.
És csüggedünk sokáig.
És örülünk, hogy nekünk még egy kicsi hátravan.