Elnézést kell kérnem a kedves olvasótól, hogy csak most számolok be a múlt hétvégéről, amit Farmoson tölthettünk. Bizonyos oknál fogva csak most jutottam oda, hogy leírjam azt, hogy mi is történt.

Pénteken délután, miután letettem a melót, indultam Pestimrére, hogy Ike-kot lerakjam apámnál, mivel Farmoson elég sok házi állat és három kutya van, így nem akartam kockáztatni, hogy az én domináns kanomat odavigyem. Rendben kiértem tehát apámékhoz, és leraktam a kutyát.

Vicával kökin találkoztam, és onnan még hazamentünk, hogy összepakoljuk azokat a ruhákat és más egyébb holmikat, amelyeket vinni akartunk. Rákoson találkoztunk Katival is, akihez tulajdonképpen mentünk. Este félnyolc előtt indult a vonat, amire felszállhattunk. Elég fáradt voltam, így megragadtam az alkalmat, hogy kicsit elpilledjek.

Miután odaértünk, pár perces séta következett, amikor megérkeztünk a buszállomásra. elég ritkán van busz, de péntek este pont van egy, amivel néhány megállót mentünk. Leszállás után ismét kis gyaloglás következett. Józsi bácsi és Mancinéni, ahogy mindig most is örömmel fogadott minket. Jó volt ismét megérkezni ide, ahol már eddig is annyi jó élmény és annyi melegség ért. Elfogyasztottuk egyszerű vacsoránkat, előtte zuhanyoztunk, majd eltettük magunkat másnapra.

Szombat reggel aztán kipihenten ébredhettünk. Reggelink javarészt gyümölcsökből állt. Az étek elköltése után nem sokkal elindultunk a gyülekezetbe, hogy részt vegyünk a szombatiskolán. Áldásos és tanulságos beszélgetés volt. Jó volt beszélgetni a testvérekkel, és jó volt játszani a gyülekezet hangszerén is. A kántori szolgálatomat örömmel vették, mivel mostanában ritkán van harmonistájuk. Igen jó kis káziója van a gyülinek, ezért élvezettel kísértem az énekeket. Mindig felvillanyoz, ha egy jó hangszeren játszhatok. A bibliatanulmány átvétele után a szokásokhoz híven következett az istentisztelet. Én voltam beosztva ezen a szombaton igehirdetői szolgálatra. Egy nagyon gyakorlati igeszakaszról beszéltem, melyben Pál apostol a keresztény élet gyakorlati lényegéről beszél, arról, hogy Isten Lelke hogyan változtatja meg az ember mindennapi kapcsolatait embertársaihoz.

Istentisztelet után még kicsit beszélgettünk a testvérekkel, majd visszamentünk Manci néniékhez ebédelni. Igazi családi ebéd volt, mivel Jocó is, Kati egyik testvére csatlakozott hozzánk családjával együtt. Velük mentünk vissza autóval. katinak több testvére van, de most csak Jocó és családja ebédelt velünk. Ez az alkalom különösen is jó volt arra, hogy Jocóval kicsit beszélgessek. Kérdeztem őt , hogy mostanában mivel foglalkozik. Elmondta, hogy mezőgazdasági munkát végez, nagyon modern gépekkel. Igen érdekes volt, amit a modern gépekről mondott, amelyek már gps-sel ellátottak, légkondicionáltak, így téve kényelmessé használója munkakörülményeit. Én is meséltem neki munkámról, Ike-ról. nagyon érdeklődő volt, sok mindent kérdezett. Félháromra kellett visszaérni a gyülibe, aholmegtartottam a délutáni órát. Óra után visszasétáltunk Katiékhoz.
A falusi levegő megtette hatását, mert jót pihentünk mindketten. Felébredés után megnéztük a háziállatokat. Engem különösen is érdekeltek a libák, mert soha életemben nem láttam még élőben. Manci néni legutóbbi telefonbeszélgetésünk alkalmával már említette, hogy nevelnek néhány libát. A libák mellett néma kacsák, tyúkok, egy kakas, és két szamár is van. Ezek különösen aranyosak voltak. Izgalmas volt megfogni azt a nagy lapát fülüket. Az állatsimogatás után következett a vacsora. Káposztáslecsó, pulykakolbász, és még sok minden más volt az asztalon. Közben beszélgettünk, majd megnéztük az esküvői képeket, mivel manci néni és Józsi bácsi nem volt ott. Az éjszaka ismét nyugodtan telt, így vasárnap reggel pihenten ébredtünk. Józsi bácsi korán reggel elment a szamarakkal dolgozni, így csak Manci néni volt velünk. Katinak is bekellett menni a munkahelyére. Volt időnk a beszélgetésre, arra, hogy Manci néni meséljen az életéről és családjáról.

Féltizenegy felé indulnunk kellett, mivel Farmoshoz közel lakik Karcsi barátom kedves feleségével. Már régóta terveztük, hogy így, Vicával együtt elmegyünk hozzájuk, s mivel most útba esett, ezért kézenfekvő volt, hogy megejtsük ezt a látogatást. Nem sokkal dél után érkeztünk meg Tápiószecsőre. Karcsiék kijöttek elénk, így már hármasban mehettünk otthonukba. Vendéglátóink sárgarépával töltött pirogot sütöttek. Igen ízletes volt. Mi is vittünk feketeribizli szörpöt. Karcsiék kérdeztek arról, hogy mi újság a vakmisszióval, hogyan éljük közös életünket. Mi is érdeklődtünk arról, milyen volt Kongóban, ahol hosszabb időt tölthettek. Sok mindent megtudtunk arról a kultúráról, melyet barátaink megismerhettek. Kiderült például, hogy Kongóban, bár nagy a szegénység, mégis sokkal nyitottabbak az emberek, mint ide haza. Elmondták azt is, hogy nagyon nagy viszont akorrupció, és elég rossz a közlekedés. Buszok nincsenek, csak taxik, amik viszont méregdrágák. Az utcák piszkosak, nem nagyon figyelnek a tisztaságra.

Pár órát töltöttünk ott, és négy előtt nem sokkal indultunk haza. Kőbányafelsőn leszálltunk a vonatról. Miközben a 85-ös buszt kerestük, legnagyobb hugom és élettársa kocsival megállt előttünk. Pont arra jártak, így elvittek minket kökiig. A vártnál hamarabb kötöttünk ki Pestimrén, hogy felvegyük Ike-kot. Ike nagyon örült annak, hogy ismét viszont láthatott. Fáradtan értünk haza. Nagyon meleg lakás fogadott, így jó volt szellőztetni.

Farmos. Ez a falu számunkra egyet jelent az igazi pihenéssel, amely nemcsak punnyadást jelent, hanem azt is, hogy igazi emberi kapcsolatokat ápoljunk, és megtapasztaljuk azt, hogy milyen is az, amikor Krisztusban hívő emberek együtt lakozhatnak. Mindketten szívesen emlékszünk ezekre a hétvégékre, mivel feltöltik lelkünket a sokszor szürke és egyhangú hétköznapokra. Erre a feltöltődésre szükség van, mivel sokszor nehéz elviselni a hétköznapok forgatagát, ahol az emberek nem igen vannak tekintettel egymásra. Hálát adunk Istennek, hogy megajándékozott minket ezzel a csendes, nyugodt hétvégével.