Ismét eltelt egy hét, és ismét blogírásra vetemedek, remélem mindazok örömére, akik eddig hiányolták tőlem a bejegyzéseket.
Hogy mi is történt ezen a héten? Nos világrengető dolgok nem, de néhány örömteljes annál inkább. A munkahelyen haladtak a dolgok a maguk kerékvágásában, sok szót nem érdemes vesztegetni rá, tán unalmas lenne. Vicának nagyon sok fordítani valója volt és tán még van is, amivel megy is az idő rendesen. Szegénykém volt, hogy öreg éjszakába nyúlóan dolgozott vele. Úgyhogy kicsiny laptopja egyáltalán nem panaszkodhat arra, hogy nincsen foglalkoztatva.
Kedden délután vakmissziós kör volt, amin megbeszéltük a szombaton esedékes egri látogatásunkat, erről később részletesen be fogok számolni.
Kétségtelenül az elmúlt hét egyik legjelentőségteljesebb eseménye az, hogy megvettük a víztissztító berendezést. Ennek előzménye az volt, hogy egy előadáson azt hallottuk, hogy bár nagy marketingje van a boltokban kapható különféle ásványvizeknek, ám még sem érdemes sok pénzt belefektetni ezekbe, mert némelyikről nem igazán lehet eldönteni, hogy a valóságban mennyi köze van a föld mélyén lévő tényleges ásványvizekhez. Sok palackozott víz inkább a falmellékivel mutat nagyobb rokonságot. Vica egyik barátnőjének és férjének van víztisztító berendezése, így eszünkbe jutott, hogy talán megkéne őket kérdezni, hogy milyen tapasztalataik vannak. Nos, bár skypeon beszéltünk fannival, ám ez a kérdés még sem került szóba.
Január 30-án, amikor Budapestet csaknem 20 centis hó fedte be, épp a Benczúr utcai gyülekezetben szolgáltam. Oda jár egy fiatal házaspár, akiket én személy szerint jól ismertem. Zsoltiról tudom, hogy már régóta itt lakik közel hozzám, jártunk is innen kőbányáról továbbképzésre. Elkezdtünk a gyüliben beszélgetni, és valahogy szóba került a víztisztítók kérdése. Mondták, hogy van nékik ilyen, és nagyon ajánlják. Az is kiderült később, hogy nemsokára forgalmazhatják is, mint egyéni vállalkozók. Nosza, megnéztük az interneten a berendezést, és meg is találtuk. Akciósan 20000 forinttal olcsóbban kapható, így Zsoltiékon keresztül lehetőségünk is nyílt arra, hogy beszerezzük. Előzetes egyeztetés után arra jutottunk, hogy szerdán fogja Zsolti beszerelni a berendezést. Így is lett, mi lettünk az első vevői.
Maga a berendezés a mosogató alá van beszerelve, egy hatalmas tartáj az egyik része, és rengetek szűrő, no meg vezetékek a másik része. Egy külön csapból lehet engedni a tisztított vizet, miközben a mosogatón továbbra is működik az eddig használt csap. Zsolti azt is megmutatta, hogy tisztítatlanul mi mindent tartalmaz a csapvíz. Hát, Vica nem volt elragattatva a látványtól. A tisztított vizet ivásra és főzésre egyaránt érdemes használni, mosogatásra természetesen fölösleges, arra jó a tisztítatlan csapvíz is.
Egy biztos, nagyon örülünk a berendezésnek, mert sokkal ízletesebb, lágyabb vízet kreál nekünk. Ezek után meg leszünk kímélve a kartonnyi ásványvizek hazacipelésétől is :D :D. Nekem, aki általában cipelni szokta eddig ezeket a kartonokat, cseppet sem mellékes ez a körülmény.
E hét fénypontjaként elérkezett a tegnapi nap, amikor is Egerbe mentünk a vakmisszióval. Nagyon korán kellett kelni, mivel félhétre kellett a keletiben lennünk. Volt azért kalamajka, mivel az egyik testvérnő azt hitte, hogy csak félkilenckor indul a vonat. Még jó, hogy Vica hívta őt, különben nem is szembesült volna a ténnyel, hogy félhétre kell a pályaudvaron lenni. Testvérnőnknek azért sem volt könnyű dolga, mivel még egy vak hölgyért is elkellett mennie aki, noha közel lakik hozzá, mégis az idő szűke miatt kocsival kellett kimenni a pályaudvarra. Testvérnőnk unokája ki is fuvarozta őket, ám ez sem volt elég ahhoz, hogy a mi vonatunkat elérjék. Így egy másik vonattal kellett kettesben menniük Füzesabonyig. Füzesabonyban aztán valahogy a két vonat, a milyénk és az övéké bevárta egymást, így mégiscsak a mi vonatunkon kötöttek ki, amely tovább vitte az egész társaságot Egerbe.
Kicsivel féltíz után meg is érkeztünk az imaházba, a helyi testvérek hathatós segítségével. Nagyon nagy szeretettel fogadtak, rögtön. Az istentiszteletek a maguk rendjében zajlottak, sok szolgálattal. Igével én szolgálhattam a vakmissziós hagyományokhoz híven. Arról beszéltem, hogyan legyünk Krisztus jó illata az emberek között. Érthetőbben: hogyan gyakoroljunk jó hatást az emberekre, hogyan árasszunk jó befolyást. Eléggé szorított az idő, mivel a délutáni órát negyedkettőkor kellett kezdeni, hogy emberi időben hazatudjunk indulni, tekintettel arra, hogy több mint kétórás az út Egertől pestig vonattal. A tizenegyórás istentisztelet után gazdag ebédet ettünk, eközben pedig volt mód arra, hogy a testvérekkel kicsit közelebbről megismerkedjünk. Olyannyira tetszett a gyülekezetnek a délelőtti alkalom, hogy délután is dugig volt az imaterem. Ez azért is örvendetes, mivel sokhelyen van az, hogy a délutáni istentiszteletre már kevesebben maradnak. Ezen az együttléten volt arra lehetőség, hogy megismerkedjenek testvéreink munkánkkal, hogy mit és hogyan dolgozunk a vak emberekért. Kérdéseket is kaptunk, éreztük azt, hogy komolyan érdeklődnek munkánk iránt.. A délutáni istentisztelet után nem maradt sajnos sok idő a személyes beszélgetésekre, mivel menni kellett a vonathoz. füzesabonyban átkellett szállni a pestre tartó szerelvényre. Közben a havaseső is megérkezett, mindannyiunk nagy örömére.
mindketten igen fáradtak voltunk, főleg Vica, aki a fordítások miatt éjszakázott is a héten. Este kilenc után már ágyban voltunk, hogy kipihenjük a fáradalmakat ma reggelre. Összességében elmondható, hogy nagyon áldott alkalom volt a tegnapi.
Ami pedig a jövő hetet illeti: finisébe érünk a készülődésnek február 28-adikával kapcsolatban, ami kétségtelenül a hónap legjelentősebb eseménye lesz a vakmissziónk életében. A jövő vasárnapi programot Egerben is megcsináljuk majd május végén, ha Isten megengedi.