Kedves Olvasóim!

Nem tudom vagytok-e egyáltalán, illetőleg hogy mégis hányan vagytok. Erről már korábban írtam, hiszen fontos lenne visszacsatolásokkal aktívan találkozni, és véleményeket, gondolatokat, meglátásokat olvasni egy-egy blogbejegyzés kapcsán.
Akárhányan is vagytok, ha csak egyetlen ember is olvas, szeretném elnézését kérni, hiszen elhanyagoltam a blogot, ami valjuk be, igen nagy hiba volt és felelőtlen blogolóra vall.
főleg, ha elgondolom mi minden történt az elmúlt időszakban.
Próbáljunk meg sorrendben evickélni, csak úgy kutya futtában, mert hát mindent leírni akképp ahogy megesett viszonylag lehetetlennek tűnő feladat.
Még az előző évben kénytelen voltam financiális okokból a szeptemberben elkezdett andragógia lapszakomat abbahagyni, ekképp hát ilyen fajta féle diplomám sem lesz, legalábbis az elkövetkezendő néhány éven belül bizonyosan nem. Itt ugorva néhány hónapot most a TPF reklám szervező szakmenedzser felsőfokú szakképzésén tanulok, ez már államilag támogatott, így remélhetőleg be is fejezem, bár diplomám még ettől nemigen lesz. :)
Az anyagi hiányok bizony utol érték háztartásunkat, hiszen hiába próbálok elhelyezkedni bármilyen munkakörben, ez jelenleg a korábban már írt kormányrendelet okán és - valjuk be - képzetlenségem okán ez nem könnyű feladat.
Képzetlenségem egészen pontosan masszőri és nonprofit ügyintézői mivoltomat jelenti, néhány éves munkatapasztalattal.
Tegyük hozzá, emeljük ki jó erősen, hogy huszonnégy évemmel - tán emlékeztek nőnapi gyerek vagyok - nem lehet hejj de sok munkavégzéssel eltöltött időről beszélni, főként, hogy mint vak diák biza nem tudtam sehol sem dolgozni.
No ez az idő úgy látszik ismét elérkezett.
Próbálkozom én mindenütt, s egyúttal kérnék mindenkit, Minden Kedves Olvasót, ha tud bármilyen munkalehetőségről mely számomra elvégezhető és lehetőség szerint fix bérezést jelent, az szóljon valamiképpen, mert egyre sürgetőbbé válik a kérdés.
Tudjátok az a helyzet, hogy szeretnék gyerekeket, mert feleségemmel akármilyen is az anyagi helyzet úgy látjuk, hogy mindenképpen vállalnunk kell gyermekeket, melynek természetesen alapvetően lelki okai vannak, amit nevezhetünk biológiának is, vagy annak, hogy országunk öregedő népességét valahogy változtatni kéne. Ennek a gondolatnak továbbviteleként érdemes megjegyezni, hogy manapság bizony a politikai rétegek nemigen tesznek azért, hogy az emberek ésszerű keretek közt tudjanak gyermeket vállalni. Leszámítva azt a néhány ... hmm szóval nagyon sok régebben talán kisebbséget alkotó, olykor túlzottan kirekesztett embercsoportba tartozó réteget, akik megteszik, vagy azért mert megtehetik, vagy azért mert működnek bizony az ösztöneik és vállalják a gyermekeket. Elvégre minden élőlénynek a fajfenntartás lenne a célja, ha jól gondolom, s ekképp bizony mindenkinek kéne tudni és akarni gyermeket vállalni. Nos mindegy, ma már ez egy bonyolultabb dolog, a fő, hogy mi szeretnénk gyerekeket - ugyan focicsapatra nem gyúrunk -.
És itt igen azt is - ugorva néhány hónapot - el kell mondjam a Kedves Olvasóknak, hogy 2010. január 9-én, Budapesten, az IV. kerületi Polgármesteri Hivatal házasságkötő termében megnősültem. :) Feleségem - Szül.: Kovács Krisztina - Demeter Viktorné inmár lassan két hónapja aranyozza be életemet. Amolyan zárójeles gondolatként megjegyezném, hogy beceneve :) Maki :)
Vannak akik tudják, hogybecenevekben mindig is érdekes voltam. Volt már bogár, manó, stb. lány az életemben, mindenki egy külön kis fejezetet alkotva. Róluk azonban már többségében szólottam korábban és mindenki éli azóta is a kis életét, ki így, ki úgy. Azt hiszem elmondhatom, hogy minden eddigi kedvesemnek kívánhatom ugyanazt az érzést amit magamnak, és ha megtalálják boldog leszek az Ő boldogságuktól is.
feltételezem sokan vagyunk így, akik ekképp gondolkodunk, s tudunk érezni, örülünk régi szerelmeink boldogságának. Én hiszek abban, hogy ők akik a múltját képezik az embernek, mindig a szeretteink maradnak. Persze lehet, hogy ezek a lányok nem gondolják ezt rólam, hiszen többségük után úgymond én futok olykor és kérdem meg, hogy miként élik az életet. No de ugye az is csak egy ideig tart, hogy ír az ember ennek-annak, egy ponton túl már nem ír ha a viszonzás elmarad. Még jó, hogy ebben vannak kivételek és nem mondhatnánk, hogy senki nem érdeklődik olykor!
Egyébbként ha írtok Kedves Olvasók, és ha gondoljátok - no és ha végre eljut hozzánk az esküvői videó - akkor valamiképpen elérhetővé teszem számotokra, hogy kicsit osztozhassatok velünk ezekben a szép pillanatokban.
Tehát boldogságomat egyedül a munkakeresés borzalmas útvesztői árnyékolják be, amikoris képviselőket keres fel az ember, pártokat, nagy és kis cégeket egyaránt, és hol így, hol úgy hajtják el az embert.
Mindenesetre töretlen lelkesedéssel nézek a holnap elé, és állok fel minden nap. Nagyon jó érzés valakihez tartozni és eből erőt meríteni.
Következő bejegyzésemben bemásolok nektek egy versszerű dolgot, mely inkább próbálja elmondani, hogy mi van bennem... Nem remekmű, de én vagyok.
Az írást holnap pedig folytatom, kicsit összeszedettebben, kicsit precízebben, kirészletezve néhány dolgot!
Szép napot Nektek!