Kedves Olvasók!

Remélem túl éltétek ezt a sok bejegyzést, ami néhány prózát tartalmazott. Hejj de fenkölt megnevezés ez!
mondjuk inkább úgy, hogy egy régi-régi ábránd volt, amikor írtam ezt azt, és bíztam abban, hogy talán írásaimmal valamire még vihetem s ekképp néhány dolgot megőriztem, másokat nem, és így egy-egy része fenn maradt a jövő számára, más része pedig elveszett valahol még messze, egy-egy szerveren, vagy egy-egy floppyn még annak idején.
Ekképp gondoltam érdemes megismernetek - már amennyiben igazán nyomon követitek blogomat - milyen is voltam, s milyenné lettem, s ha még rálelnék egy-egy általam érdekesnek gondolt kis holmira, bizony be is illesztem ide, ismerkedjünk csak a múlttal, hisz a múltból okultunk, tanultunk.
Én is így tettem.
Döbbenetes volt egyébbként olvasnom magamat és ráébrednem, hogy némely esetben túlzottan szókimondó formán nyilatkoztam és ez a szókimondás bizony olykor azt is jelentette, hogy sok embert bántottam, megbántottam, megaláztam.
Nem sokat változtam, de talán mégis. Ma is megmondom, leírom mindazt amit gondolok, ugyanakkor igyekszem nem bántani senkit és nem elhamarkodottan megfogalmazni soraim. Öregszem hiába... :)
Egyúttal érdeklődni is fogok egyébbként a honlap fejlesztését illetően a későbbiekben, mert zavar, hogy nem tudom kik is olvasnak és szeretném átlátni, hogy egyáltalán érdemes-e írnom, van-e értelme, és jó lenne ha legalább a bloggerek láthatnának egy statisztikát az olvasottságukról, esetleg arról, hogy kik a rendszeres olvasók, vagy arról, hogy ténylegesen hányan olvashatták egy-egy bejegyzését az embernek. Ezt már jó ideje hiányolom.
No szép estét Nektek, azt hiszem ma már nem írok! :) Vagy mégis? :)