Újra itt vagyok, így a karácsony utáni és a szilveszter előtti időszakban jelentkezem, mondhatnánk úgy is, hogy ez a pangás időszaka, ami azokat az embereket illeti, akik hozzám hasonlóan nem igazán kedvelik a szilvesztert.
Tehát magyarul nekünk ez a pangás. Bár még itt lebeg felettünk a Karácsony szelleme, hiszen nem mentünk dolgozni sem Marcsi sem én a fiúk is itthon vannak.
Decemberben nehezen sikerült kiharcolni a szabadságot erre az időszakra, jó is ez.
Miért is nem jelentkeztem?
No nem lustaságból, most az egyszer nem.
Csupán a géppel voltak gondok.
Kaptam egy új erősebb tápot kedves családomtól karácsonyra, valamint volt itt egy Évától kapott videokártya, ezt építtettem be a gépbe, ezzel önmagában nem lett volna semmi gond, de utána mikor eljöttem szabadságra szépen megterveztem a programomat, hogy sok olvasás és zenehallgatás mellett, lassan kiírom a gépen elszaporodott adatokat, persze egy kiadós szűréssel egybekötve.
Persze ez az egyéni program volt, ehez társultak volna még a külömböző családi együtlétek.
Na nem kell irkálni, mert nincs mit.
Ugyanis December 18-án csütörtökön Marcsival agyonázottan hazaértünk megszáradtunk beindítottam a gépet, hogy leveleimet megnézzem, még ment is, ill. annyit vettem észre, hogy a Jaws akadozva olvas, amit oe-nél nem szokott.
Ez aztán abbamaradt.
Majd miután elolvastam az aznapi levéltermést, vacsizni mentem és gondoltam addig hagy tömörítsen egy mappát rarba, mire visszamentem a gép halott volt.
Majd többé nem is kelt életre.
Másnap a mesteremberek megállapították, hogy az a 40 gigás Winyó, amin a rendszer és az adataim voltak örökre lehunyta szemeit
Itt a pótolhatatlan adatokat sajnálom igazán, a teljesség igénye nélkül a nyári családi nyaralásunk képeit, de nem csak ezek lettek az enyészeté.
Annyit tudtunk csinálni, hogy volt egy másik Winchester itthon, amin csak zenét tartottam, most ez van beépítve.
Most hasonlóan, mint 2007-ben megragadnám az alkalmat, hogy Nikinek megköszönjem a gyors segítséget, amiért azonnal küldött programtelepítőket. :)
Ezután eljött a karácsony, Marcsinak a kérése az volt, hogy most menjünk le az ő szüleihez, töltsük ott az ünnepet, így is történt, majd csak 27-én tértünk haza.
Étel ital és családi melegség volt bőven, tényleg jól éreztük magunkat.
Sok szép kis ajándékot kaptam, legelsőnek egy dobozt emelnék ki, melyben király helyük van féltett pipáimnak,ezzel Marcsi és a fiúk leptek meg, valamint hosszú időre el vagyok látva arcszesszel tusfürdővel és dezodorral.
Kaptam még egy csodás muzsikát ezzel Niki lepett meg Michael Buble zenéje, ez olyan általam nagyon szeretett stílus a 940-es évek zenéje a mai kor szinvonalán megszólaltatva.
Tényleg igazi meglepetést okozott vele.
Most pedig itthon ülünk élvezzüka szabadságot, lassan elballagunk a postára, hiszen az élet nem áll meg, mert Állambácsi felé fel kell adni a gázár támogatás igénylését. :D
MNost nem írok idézetet, hisz az is elveszett, pótolhatnám, de nem teszem.