Nagyon szeretek társaságban utazni. Önmagában már az ilyenkor lefolyó hatalmas beszélgetésekért is megéri, de az a tapasztalatom, hogy egy-egy ilyen együtt töltött nap vagy néhány óra alkalmával nem egyszer elképesztően jó ötletek születnek. A napokban is így történt: néhány kollégámmal a Debrecen felé vezető úton beszélgetve jött az ötlet, hogy miért ne gyűjthetnénk össze a VGYKE vagy egy másik intézmény honlapján a vak és gyengénlátó emberek szempontjából az akadálymentesítés területéről a hazai jó példákat. Aztán elgondolkodtam, hol is vannak ilyenek. A válaszok pedig - mint oly sokszor - maguktól találtak meg.

Ha látássérült emberek között szóba kerül az akadálymentesítés, majdnem mindenki tucatjával tudja sorolni a nagyon vagy kevésbé rossz megoldásokat, elrettentő példákat hozzátéve, hogy "bezzeg nyugaton". Csak éppen azt vagyunk hajlamosak elfelejteni, hogy ott is évtizedekbe telt, mire kialakultak a helyben létrehozható és elfogadható megoldások valamennyi érintett csoport számára, mi pedig még így több mint tíz év után is igencsak az elején tartunk annak a bizonyos folyamatnak.

Közismertnek tekinthető tény, hogy a skandináv országokban már a 70-es évek óta figyelemmel vannak a fogyatékos emberek igényeire és foglalkoznak az akadálymentesítéssel, amit mára ott el is kellett törölni törvényi szabályozás szintjén, mert annyira magától értetődővé vált, hogy ezeket a szabályokat minden beruházásnál alkalmazni kell. A témában természetesen már itthon is számtalan szakirodalom, újságcikk és más egyéb írás jelent meg, ám olyan kevés, amely kifejezetten a jó példákkal foglalkozott volna.

Mindezeket végiggondolva és mérlegelve határoztam el, hogy legalább azokról a jó példákról, amiket én magam látok, igyekszem majd itt a blogomon tájékoztatást adni. Eredetileg egy bejegyzést terveztem a témában, ám annak megírása közben inkább úgy döntöttem, hogy egy sorozatot indítok el, amit mindig akkor fogok folytatni, amikor találkozom egy-egy bemutatásra érdemes megoldással. Most a sorozat első két része következik.