Ezen a hétvégén ünnepelte minden keresztény ember Pünkösdöt, mely jelképesen az Egyház születésnapja. Tegnap, tehát Pünkösd vasárnap ért az a megtiszteltetés, hogy Igehirdetést tarthattam a Baptista siketgyülekezetben. A felkérést egy régi szolgatársamtól, Bokros Anditól kaptam, aki a Református Siketmisszióban volt jelnyelvi tolmács. A missziótól elkerült, de újult erővel vetette bele magát a baptista siketgyülekezettel kapcsolatos szolgálatba.

Dél körül már ott is voltunk a helyszínen, mivel Andiék hamarabb értek hozzánk, mint azt megbeszéltük. Értünk jöttek, hogy véletlenül se tévedjünk el.

Egy óra körül kezdtük el az alkalmat. Először a gyülekezet lelkésze mondott néhány szót, aki maga is siket, majd éneklés következett. Igen, jól látja az olvasó, éneklést írtam, hiszen sajátos módon, de a siketek is tudnak énekelni. Ütemes dobolásra jelelik a szöveget, ritmikusan. Öröm volt megtapasztalni, hogy ilyen módon ők is tudnak énekelni, tudják Istent dicsőíteni.

Elérkezett a perc, mikor felállhattam és elmondhattam mindazt a gyülekezetnek, amit Isten adott üzenetként a Szentlélek által. Az elején kicsit izgultam, de sikerült feloldódnom. Igehirdetésem témája a pünkösdi történetből indult ki. (Apcsel 2, 1-14.) Megpróbáltam közvetíteni azt az üzenetet, mely szerint mindenki egyformán részesül a Szentlélekből, mindenkinek megvan a helye, ahol szolgálhat. Nem csak az Igehirdetés, tanítás lehet szolgálat, hanem akár egy feleség is szolgálhat a férje mellett, de számtalan lehetőség van a szolgálatra. Nem szabad tehát azt hinnünk, hogy ma már Pünkösd üzenete és története érvénytelen.

Az Igehirdetésem után, a gyülekezet lelkésze mondott néhány szót, majd ismét éneklés következett. Néhányan felszólaltak kifejezve azt, ami az elhangzottak kapcsán eszükbe jutott.

A napunk még nem ért véget, hiszen Ricsosszal találkoztunk egy rövid beszélgetés erejéig, majd fáradtan hazatértünk. Jó volt megpihenni a szolgálat után, de mégjobb volt azt érezni, hogy ismét a helyemen voltam, ha csak ilyen kis időre is. Van munkám ugyan az alapítványnál, de érzem, hogy az igazi helyem nem ott van.

A mai napot pihenéssel töltöttük, egymással és Hádival foglalkoztunk. Az egész hétvége során együtt élhettük meg Zsuzsival Pünkösd örömét. Hosszú évek óta ez volt a legszebb Pünkösd az életemben. Tavaly ilyenkor álmodni sem mertem arról, hogy egy valóban hozzám illő nővel az oldalamon tölthetem el ezt a szép ünnepet. Istené a dicsőség érte!